Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Tömöry Péter: Fehér förgeteg (regényrészlet)
most nem jöhetnek, mert három disznót kontraktáltak26 az állammal s azt le kell időben adni.” — Vetuca csivitel, az öreg Pantelimon pedig hosszan nyújtva a szótagokat kesergőt énekel... „Baj van az öreggel, nagy baj van”, súgja Vetuca — „a múlt szerdán, délután, levitt magával a városba, kimentünk a temetőbe, megmutatta a sírhelyét s azt mondta, hogyha majd a sírjának gondját viseljük, akkor ő ránktestálja minden vagyonkáját. Hát maga nem ígérte volna meg, hogy gondozza majd azt a sírt. Hát nem a pénzért, mert mennyije lehet ennek a szerencsétlennek, amikor mindenét elosztogatja, dehát becsület is van a világon, nem igaz?! Csak arra kért, hogy a koporsóba tegyük melléje a hegedűjét és egy Bibliát, mert nem akar készületlenül érkezni az Üristen színe elé. Megígértük, hát miért ne... De mondtam neki, hogy még az angyalok is el fogják sírni magukat olyan keservesen húzza mostanában. És látomásai is vannak az öregnek. A múltkor álmában az anyjával találkozott, az azt mondotta néki: jöszte, jösztesze hozzám, Pantelimon csürkécském, mert eleget kódorogtál immár sanyarúsággal abban a földi világban. Ügy meséli, hogy az anyjának négy karja volt és színarany szárnya és olyan ruhában tündökölt mint a Szent- séges Szűzanya... Na, ehhez szóljon hozzá, István úr! Hozok egy cubákot, jó? Sok muzsdéjjal. Ügyis kell vacsorát készíteni az öregnek. Kér bort, István úr? Valódi Murfatlarunk27 van. A magáét nem vizezzük, mert maga ingyen kapja. Azt mondja Nyikuláj, hogy csak annak «-dúsítjuk«, aki fizet” ... Cind s-a-mpárfit norocu’ mái, dorule, cind s-a-mpártit norocu’ am fost dús eu la lucru am fost dús eu la lucru mái, dorule. $i la tofi le-a dat cu cárul mái, dorule, si la tofi le-a dat cu cárul, numai mié cu paharul, numai mié cu paharul, mái, dorule. S-nici acéla n-a fost plin, mái, dorule, nici acéla n-a fost plin, jumátate- a fost venin, jumátate-a fost venin, mái, dorule. S-asa-.mi vine citeodata, mái, dorule, a-a$a-mi vine citeodata, sá dau cu cufitu-n piatrá, sá dau cu cufitu-n piatrá mái, dorule. Din piatrá sá sará foc, mái, dorule, din piatrá sá sará foc, dacá n-am avut noroc, dacá n-am avut noroc, mái, dorule. 313
