Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Konrád György: Az álmok aggasztó képessége (esszé)
nuin, házilag készített kommunizmusokban: a Szovjetunióban és Jugoszláviában is várhatunk forradalommal felérő politikai átrendeződéseket, amelyek a kommunista pártbürokráoia hatalmi monopóliumát megtörik, s az uralom alapját, az uralomban részit venni esélyesek körét meglepően kiszélesítik, olyannyira, hogy a disszidens értelmiségieknek is komoly esélyük van arra, hogy a létesülő új kormányzatokban vezető tisztségeket foglaljanak el. * Mi marad, ha kimennek a szovjet csapatok, az amerikaiak pedig nem jönnek be a helyükre? Mi terem meg a posztkommunista társadalmakban magamagától? Hogyan határozhatnánk meg az átalakulás fő alternatíváját? Milyen irányban fejlődnek, milyen kényszerpályákon haladhatnak a tegnapi szovjet periféria társadalmai? Államok, amelyek az elmúlt ötven évben előbb német, majd orosz megszáHás alatt álltak, és polgáraik, ha iakarták, jha nem akarták, megtanulták, hogy mit jelent a korlátozott szuverenitás és iá csatlósszerep. Hogyan állítják helyre a kelet- és közép-európaiak a szuverenitásukat, milyen stratégiát követnek szomszédaikkal szemben a szélrózsa minden irányában? Kérdés, hogy milyen struktúra keletkezik a felbomló helyén, kérdés, hogy mi változik valójában. Melyek a transzformáció főbb ideológiái? Mi jön ki a sistergő fazékból, ha lekapcsolják a fedelét? * Mi volt a kommunizmus látens belső alternatívája? Egyszerűsítve: a nacionalizmus és a liberalizmus. Hogy alakul a többpártrendszerű, a korábbinál plurálisabb rendszeren belül a nemzeti demokrata és a liberális demokrata erők viszonya? Mindkét irányzatnak megvan az elmúlt két évszázadban a maga többé vagy kevésbé erős hagyománya, s a kettő esetenkénti találkozása áldásos volt, de az áldott korszakok elég rövidéletűeknek bizonyultak. Az elkövetkező időkben vajon inkább a polgári liberális vagy inkább az (állami nacionalista viszonylatok uralják-e majd a terepet? Mennyire lesznek a régió kultúrái megszállottak az átalakulásuk belügyeitől? * Az egyik lehetőség a nacionalista opció. Túl az államszocialista önmeghatározáson mi más juthatna az átlagpolgár eszébe, mint a nemzeti-nemzetiségi- nyelvi hovatartozás? Semmi sem kézenfekvőbb, mint a nemzeti identitás. Lehetne mondani, hogy a felbomló szocialista birodalmi kényszerközösség alól kibújnak a virulens nemzeti közösségek. A nemzeti önmeghatározás, a nemzeti önigenlés, .amit ha tetszik nacionalizmusnak is nevezhetünk, nem tud nem lenni. Valamennyi európai nép nacionalista, csak az a különbség közöttük, hogy a régi, kipróbált demokráciák nacionalizmusa szerves, nyugodt, önkritikus és magától értetődő, a vesztes országok, a bukott diktatúrák romjain fel- tápászkodó demokráciák nacionalizmusa viszont meghasonílottabb, bizonytalanabb, heves érzelmi kilengésekre hajlamos. Mit választanak a térség népei: progresszív avagy regresszív nacionalizmus? Nyitott határokat avagy területi homogenizációt, birtokosi szemléletet, s ennek tükörképeként a revizio- nizmust. Nem bizonyos, hogy a parlamentáris demokrácia egymagában biztosíték a nemzetiségek autonóm szerveződésére, demokráciában is fölléphet a kisebbségekkel szemben a többségi arrogancia és az asszimilációs nyomás. 290
