Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Sziveri János †: Éhes disznó makkal (vers)
SZIVERI JÁNOS Éhes disznó makkal Ó, részeg májusi harmat. Megírni hármat. Megírni nyolcat. Megírni nyolcvannyolcat. Ó, májusi harmat, lefegyvereztél, mint egy barmot. Ó, hűlő hüllőcském, szorongasd küllőm, küllőcském. Jaj — ne oly ügyetlenül. No igen, váltig ezt szeretnéd. Váltig én is — Azt amikor — Hát persze — És összehúzza a szemérem ajkadat. Azt — szeretném kicsinyke rágcsálóm, kis növényevőm. Gyöngécske vízigyökerecském, puha puhatestűm. Árva gyíkocskám, néger hófehérkém, tengeri lovacskám, lovacskám, drága lovacskám. Azt — Ó, józan májusi harmat. Megérni hármat. Megérni nyolcat. Megérni nyolcvannyolcat. Te édes disznó, ne harapd annyira a makkot, és jelét sem adom annak, hogy érteném amit üzenget énfelém. Te vagy most agyam egyetlen tárgya, ügyet sem vetek a falra írt árnyra. Remélve, kegyeid elnyerem: szoknyád alá csúsztatom tenyerem. Meleg van, a lenge rongyok alatt semmi. Farodba harapok, szeretném megenni. S miután bőröd hozzászokott a kézhez, befészkelődöm combod tövéhez. Csattan a meszelő ahogy a földre pottyan, ott is marad már — maradjon csak ottan. Vegyülnek a nedvek, egymásban úsznak. Fellobbant a kedved — húsom húsodba csúszhat.
