Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - ROMÁNIAI ÍRÓK - KÖLTŐK - Tamaz Quijote: Don Quijote (vers) (Veress Miklós fordítása)
TAMAZ CSILADZE Don Quijote „Barátaim, a Derék Alonzo Quijanoba teljességgel visszaköltözött értelme, de élete ilyesformán sosem költözik már vissza belé.” Zavarnak szóbeszédek, ha vár a sírnak szája, lehet, hiába hamvadt tüzek lángján a test, s hiába kerestelek mint sorsom vak kutyája, vitt tova dicső pengém - fényét már ne keresd. Hű szolgám^ Sancho Pansa, hogyha tehettem volna, királyság lenne tiéd, nem csupán egy sziget. Mint szerzetes halok meg: hideg ágy, rideg cella, ilyen koldus halálom - énnékem elhihedd. Ha vár a sírnak szája - zavarnak szóbeszédek, Minek dobogna szív már, ha elfolyt az időm! Ne kérdezd ajkaim már, mit Kháron lepecsételt, hogy mért nem suttogják még, mi hajdan volt öröm! Végétért királyságom... Meguntam a kudarcot, szél zárja bé szemem már, akár a várkaput! Nem kíván most a szívem ilyen szélmalomharcot: árulást, röhejt, könnyet, nem kíván újra gúnyt, Végétért királyságom... Valóban? Végetérhet! Nem sötétség tanyája, hol testem lakni fog. Ej, Sancho Pansa, gyorsabban a mérget! Az elmém tiszta most is, csupán beléhalok... (Fordította: Veress Miklós) 274
