Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Nikolaj Kancsev: Kétsorosok (Szondi György fordítása)
BIZTOS MÉG AZ IGAZ EMBER SE TUDJA A hold a föld füle, amit büntetésből téptek le rég. BALLADATÖREDÉKEK Az,' ami, az a legfőbb. És semmiféle ima föl nem érheti a magasra tört virágot, mi a bércet kivirítja. A halált nem a tőr hozza, hanem a gondolatunk mondja. Ha kihúnyok, a szem elől meteort vesztett leszek én csupán. Olyakkora dermedés, hogy hal súgva súgja: a következő küszöb mögött a víz — házam ... Sugárharapások csak körben minden bőrön, de még a folyóé se reszket meg beléjük. Az idő rettenete után kérdezzem-e meg: vajon nem úszó százlábú volt a gálya? Hökölten ébredek rá, hogy a víz végsőkig feszülten útra készül fel, útra tavasszal. A falak tetején is körbenéztem. És magammal vittem színképem, ahogy a bőségszarut hordozza orrszarvú. Most fényemet vesztem, nyugalmat áraszt a hidegvérű sziklacsúcs Nap nélkül... A vénuszdomb mögött hanyatlók le én. Istenhozzád (Szondi György fordításai) Jég
