Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 3. szám - Takács Imre: A szívhalálról

tásra adottak a lehetőségeink, ha időben, ha még az agy elhalásának előtt... Ez néhány perc is lehet. (Orvosi könyvben megnézhető ennek az időnek a terjedelme.)

Nagy László agya úgy fogott, mint a borotva. Maga ez a Bárányos dedi- káció is — a halála előtti évből — egy ragyogás. Nem hiányzott őbelőle más, mint a megfelelő motorolaj, az újragyűrűzés, a hengerfúrás, a porlasztó meg- igazítása, a dízelmotor-szelepbeállítás, a gyújtófejek szinkronizálása, a gyertyák tisztítása.

Lélekben talán igen! Bár nem en bloc! A lélek árnyékos fele árnyékos volt, a másik fele ennek a léleknek bájos, szeretni tudó, életpárti. Haragudni, megbékélni tudni egyaránt alkalmatos. (Beszéltem a Betlehemesekben a terveiről.) Jó, a lélek árnyékos fele révén mindenki bűnös a maga halálának az ügyében. De csak ennyi, de csak árnyék jötte. Létezik ilyen versszöveg-szin- tagmám: az élni-nem-akarás szenvedélye. Mivel ez a szenvedély sokat kínzott engem. Én pedig megkínoztam, én pedig visszakínoztam öt. Ez olyasféle harc volt egyfolytában, mint Bartók állatiságának és kristálytiszta emberiességének a küzdelme. Csúnyán mondtam? A szexuális fékezhetetlenségnek a szellemiség által való lefékezésére, megregulázására gondolok. Az ilyesféle küzdelemből szivárványlik föl a művészet leggyönyörűségesebb ívelése. A testi potencia és a szellemi potencia erőegyensúlyában — és egyensúlyoztatásában — női föl az ember nagyra. Nagy László is egyenértékűen potens volt mind a két ördögével, mind a két angyaliságával, mind a két szárnyával.

Bár amikor a bálnák párzásáról beszéltem neki — több kilométerre távoznak el egymástól, hogy aztán a megfelelő sebességet elérjék az összetalálkozás pillanatában történő megfelelő fölemelkedéshez, mivelhogy erre a fölemelkedésre van szükség egy egyesülés keresztülvitelére — annak utána megjelent egyik versében — negatívra fordítva ennek a kidolgozott erőfeszítésnek, inkább teljesítménynek a példája.

De előbb ezt idézem a Bárányos dedikációból:

Ha ér a szívetekhöz e vers, habosán e herold ha becsönget előbb csak a jó szemet nyittatni kell s: látni eme fancsali könyvet — a tokja, az ékes, kökényes, a könyv maga lakkosán fényes, akárcsak az ármány.

De bévül, a mélyben ború: hamu-párnán térdel az én Feketém .. .

Ez a lélek árnyékos fele! „... hamu-párnán / /térdel az ón Feketém ...” Ez már nem a lázító, hanem a már belátó pesszimizmus. Ugyan-bizony tündér-humorral édesítve, de mégis egy túlságosan eltalált szféra lapidálisának a horizontján. Különben a kékdobozos, háromkötetes könyvről van szó.

Ebből a versből való a már máshol idézett, de sose eléggé idézhető, mivel szinte jóslat-értékű négy sor:

21Ő