Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 3. szám - Takács Imre: A szívhalálról

TAKÁCS IMRE

A szívhalálról*

A szívhalál nem azt jelenti, hogy egy szervezet tönkrement. Nem jelenti azt okvetlenül. Nem olyanképpen okozott halál a szívhalál, mint a mérgezések, a lepra, a pestis, a kolera, a tüdőbaj, később és most is a rák, mint a csontritkulás által okozott halál (az utóbbit egyébként mostantól kezdve tudják majd gyógyítani); a szívhalál nem úgy öl, mint torokgyík (orvos nélkül), nem úgy öl, mint a ránkdőlt kazal, a belénk fúródott puskagolyó, a nyakunkra szorult kötél (Rajk László és még sokan milliók így haltak meg), a szívhalált nem olyan visszafordíthatatlan károsodás okozza, mint a gázkamrák „technológiája”, mint a villamosszék, mint a röppentett kés, kő, nyílvessző. A szívhalál még az agyérgörcs vagy az agyvérzés végzetességéhez sem hasonló.

A szív — az agynak a csodálatossága után — a legbiztosítottabb szerve az embernek. Tehát nem is annyira csodálatos, mint amennyire biztosított. A csodálatossága a biztosítottságában rejlik. A szívünk önvezérlő. Két bioelektromos központ irányítja. (Mivel nem orvosi könyvet írok, nem magyarázom ezt el jobban.) Elektromos ütéssel meg lehet áRííbami a fibrilláló szívet, a két bioelektromos központ aszinkronossá romlott működését — és újraindításkor, a második elektromos ütéssel együttműködhet újra a két központ, megszűnik a remegés, lelkileg a halálfélelem-érzés, aztán ha egyidejűleg gondoskodnak a megfelelő oxigénbeviitelről a koszorúerek kitágításával, akkor akár húsz évig élhet tovább a szívhalálos. Léteznek persze szívek, amelyek a sokszori infarktustól, a betyáros módon és lábon kihordott infarktusoktól olyanok már, mint az aszalt szilva. Legszívesebben megnézném, szeretném megpillantani Nagy László holttestének a boncolási jegyzőkönyvét. Azt látva tudnám siratni azit a valószínűsíthető évtizedet. Mint Kormos Istvánét, Pilinszky Jánosét is. Kormosét talán leginkább, mivel őt érte legváratlanabbul az erkély-jelenet, a szívcsavarás.

... s Goloáz hamujával a szívkoronája cicázik . .

(Bárányos dedikáció)

A szívhalál egy működőképes testet öl meg. Egy akármennyire, akár a legzseniálisabb módon csodálatos agy velő neuronjait fosztja meg a fűtőanyagtól, az oxigéntől. A szívhalál nem az agylágyulás, nem a szenilitás, nem az elbutulás, nem az agyérelmeszedés visszafordíthatatlan eseményéhez (kialakulásának végzetességéhez) hasonló okozatú, a szívhalálba jelenkori műszerezettségünkkel és gyógyszerezésünkkel be lehet avatkozni. Korrigálásra, hibaigazí* Részlet a Nagy Lászlóról írt könyvből.

215