Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Gömöri György: A bújócskázó költő (Szőcs Géza: Az uniformis látogatása; A sirálybőr cipő) (kritika)

készült. Más szóval az a Szőcs, aki addig görcsösen próbált elnézni a politika- óriáskígyó hipnotikus tekintete mellett, most reagál: pecket rak az óriáskígyó szájába. Amit ír, akkor és ott nemcsak hogy közölhetetlen — életveszélyes —, de két szinten száll szembe a veszedelemmel. Az Ellenpontok a polgári bátorság megnyilvánulása, míg Az uniformis látogatásának több ciklusa Szőcs Géza költői válasza az elvetemült hatalomnak.

Ez a válasz Az uniformis látogatásának csupán a felét teszi ki. A négy részből álló könyvnek ez az első része, amit egy csokor versfordítás követ kortárs román költőktől: két romániai és egy azóta emigrált költőt (Dórin Tudo- rant) mutat itt be Szőcs, rácáfolva Bukarest alapvető hazugságára, hogy aki a Ceausescu-rendszert bírálja, eleve románellenes. A gyűjtemény harmadik részében néhány tanulságos szemelvény következik a mai román sajtóból és irodalomból, amelyek bőven kimerítik a tudatos történelemhamisítás fogalmát. Gellért püspökről kiderült, hogy (Gerard din Cenad néven) tősgyökeres román volt, Körösi Csorna Sándorról (Alexaridru Sarna!) szintúgy. Vagyis a román balfasizmus nem kirekeszt, mint a nácik tették, nem: gátlástalanul bekebelez. A gyűjtemény negyedik része politikai dokumentumokból áll, amelyek az Ellenpontok és Szőcs Géza egyéni tiltakozásait mutatják be. Bár ezek a beadványok, levelek és állásfoglalások fontosak, s dokumentációjukra szükség van, mégis, úgy tetszik, külön kötetben kellett volna kiadni őket. Szívesebben láttunk volna tehát egy olyan Szőcs-kötetet, amely csak a költő irodalmi tevékenységét foglalja magában, jóllehet értjük a kiadó, Hungarian Human Rights Foundation szempontjait is, amikor emellett a kissé hibrid kiadás mellett döntött

Űjabb verseinek egy részében Szőcs Géza a román politikai rendőrség mágneses terében mozog. Hol polemizál a rendőrökkel, hol oktatgatja őket, néha meg tevékenységüket írja le játékos formában: „Őrmesterek, őrnagyok / őrzik ellen lázasan: / itt vagyok-e, ott vagyok?” Vagy egy másik versben: „Poroszlók, szeretlek titeket. / Oly árvák vagytok s oly magányosak. / Poroszlókáim, ti bumfordiak, kedvesek. / Az ég vigyázzon rátok. / Ha én már nem leszek. Ha én már nem leszek.” Elég közel jár az igazsághoz, amikor A csángó lakodalom című költői szövegében a ballonkabátos és sötét szemüveges „erős emberekről” ezt írja: „Ilymódon kerülnek bele a szövegbe ezek a helyre legények / bizonyos értelemben éppenséggel, mint társszerzők is”. „A belügyes, mint társszerző” persze nemcsak Szőcs Géza élménye, hanem (gondolom) sokaké Közóp-Kelet- Európában, de az már az ő leleménye, hogyan lehet végig-bújócskázni egy versen szürrealista ötletekkel és metaforákal álcázva nyomait („Lábán sirálybőr cipő!... Kezében rettenetes gyémántkurbli! ... Szívéből egy hokibot kiáll!”) — mint például a Körözőplakát készülben.

Szőcs már a fent idézett versekben is csillogtatja iróniáját, sajátos humorát. Ez különösen jól hat a Kompromittálás sorozatban, ami arról a kivéleles helyzetről szól, amikor egy papírforma alapján börtönben tartandó egyént a hatóság azzal próbál kompromittálni, hogy csak kicsit üldözi. Vagyis szemmel tartja, követi, megakadályozza munkalehetőségeit, de egyébként nem bántja. „Lassan már a nevem sem mondható ki, az sem. / Kötél lettem az akasztott ember házában, sánta, / tépett tollú néger énekesmadár egy hófehér, boldog könyvben.” A. sorozat harmadik szövegrészletében Szőcs frappáns módon fogalmazza meg saját abszurd létét azokban az években, amikor még Romániában élt, mint .„ellenpontos”, s amikor a suttogó propaganda minden bajért az ő, úgymond, provokációs tevékenységét tette felelőssé:

167