Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Szigeti Csaba: Transz (Zalán Tibor szabálytalan szonettjei és a destrukció esélye) (tanulmány)

tartalmazza a legrosszabb halál kívánását: úgy halj meg, hogy ne legyen, aki lezárja szemhéjad!); „Ha szülsz, a fiadnak / öröme az lesz, hogy körbe forog” (József Attila); „Csípőd kígyó Toppantsa össze / Medencéd kölyköd vérben fürössze” (Zalán Tibor) stb. Az első két szonett 1979-es közlése mellett jelent meg a kötetekbe be nem válogatott ! című vers — az imént ebből idéztünk —, Zalán Tibor szerelmi átok-verse: ez a költemény jelenti eredetileg a két szonett közvetlen kontextusát. Ugyan népballadai átok-motívumok is olvashatók benne („Tölts hideg tejet véres edénybe / Fogjon tüzet tiszta vánkosod”), gyanakodhatnánk Ady szerelmi átkainak sugallatára is, a befejezés mégis az említett József Attila-vers, a Magány háttér-hatását valószínűsíti. 1936-os verse végén a költő megszegte a tabu-tilalmat, de az átkot azonnal visszahárította önmagára, s így lesz az átok vágyából a páros (vagy inkább kettős) halál vágya:

Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom, hogy azt hihetném, meghalok bele.

Zalánnál:

Két holló kerengjen fölötted Halálod holtomhoz igazítsák

Ezek után már visszakanyarodhatunk a kötetbeli szonettciklushoz, és e tanulmány tárgyához, a destrukcióhoz! A szétrombolt szonett logikája véleményem szerint a következő: 1) szonettet nő(k)höz írunk; 2) a hölgy szépségét dicsőítő szonett sem (csak) azzal az eszközzel él, hogy verbálisán, toposzok segítségével ’lefesti’ a hölgy haját, szemét, arcát, mellét, csípőjét stb., XVII. századi gyöngyösis hangszerelésben a klá- risos ajkakat, az alabastrom vállat, a diánai csípőt, hanem azzal, hogy formálisan méltó a tárgyához; formálisan, tehát a szavak elrendezésében, a rímsorozat mind finomabb belső tükör-szerkezeteiben, szimmetrikus és aszimmetrikus sor- vagy strófakapcsolatok megteremtésében, és így tovább. Megtehető — mert a költői gyakorlat számtalanszor megtette — az azonosítás:

a szonett = a Dame;

3) ha emlékezetemben le akarom rombolni a hölgyet, — mivel azonosíttatott vele — le kell rombolnom a költészet formális emlékezetében is. Ez egy harmadik út a személyiségről alkotott emlékezet-képek, a Másik összezúzására: nem a néven keresztül, nem a szó mágikus hatásán át, hanem a formán keresztül. A szonett formális lerombolása lesz az egyetlen eszköze a korábban már a szonettel azonosult hölgy destrukciójának. Erre az esetre is elmondható a mallarméi kijelentés: „La destruction est ma Béatrice” (poétikai szempontból) — de ezt meg is kell fordítani: Béatrice est ma destruction (szerelem-ideológiai szempontból). 3

3. STRÓFA: STRUKTÚRA ÉS TIPOGRÁFIA

Könnyen belátható, hogy a metrikai (tágabban: poétikai) destrukció viszonyfogalom, azaz nem valamilyen tárgyra (szöveg karakterére), hanem legalább két tárgy közötti viszonyra vonatkozik. A fogalom maga legalább két tárgyat előfeltételez, mert mindig egy már meglévő valamit rombolhatok le vagy robbanthatok fel. Kell egy kiindulási forma (jelöljük így: Fj: esetünkben a tradicionális szonett, vagy még szűkebben itt az 1979-es közlés), kellenek TRANSZformációs műveletek (Tn ) és elő kell állítanom a transzformáció eredményét (F2: esetünkben a destruált szonett). A destrukció szövegtermelő, szövegprodukciós eljárás. Azaz:

160