Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Szigeti Csaba: Transz (Zalán Tibor szabálytalan szonettjei és a destrukció esélye) (tanulmány)
tőség szerint tartózkodni kíván az értékítélettől, a megközelítés a szövegek formális vonatkozásait veszi célba. Másrészt a gondolatmenet nem Zalán Tibor költészetéről szól általában vagy jelenlegi költészetéről. A kiválasztott szövegek korai versek az 1970-es évtized második feléből — de több tekintetben példaértékűek és lehetőséget adnak számomra, hogy egy dekonstrukciós (itt: destrukciós) poétika jelenlegi esélyeiről elmélkedhessek. Az Opus n3: koga-kötet ugyanabban az évben jelent meg, mint az Álom a 403-as demokráciában: a n3 jelzi a kötetek sorrendiségét. Számunkra legelőször a ciklus címében szereplő jelző a fontos: 1111111 (olvasd: l+l+l+l+l+l+l = hét) szabálytalan szonett. A jelző („szabálytalan”) pontos fordítása az idővel szabállyá lett rim- baud-i déréglement-nak, szabálytalanságnak, a destrukció korabeli megnevezésének. Mai magyar fordításban: hét destruált szonett. A szonett mint műfaj és metrumtípus két szempontból is különleges pozíciót foglal el Zalán Tibor költészetében. Először is a szonett (amely egy bizonyos tartományon belüli költészet-ideológiát előfeltételez) nála rendkívül ritka: e cikluson kívül csak az első kötetében (Földfogyatkozás, 1980) olvashatunk szonettet, egy három darabból álló mikrociklust (Triptichon). Három kötetében együttesen a szövegek két nagy tömbje, regisztere tűnik elő formális szempontból: egyik oldalon a standard és többnyire túltipografizált szabadversek sora áll, a másikon ott vannak a rímes (leggyakrabban: xaxa), szabályos vagy kvázi-szabályozott szótagszámú, többnyire négysoros strófákból álló dalszerű kompozíciók, ritkán a két regiszter elemei montázs- szerűen egymás mellé állítva ugyanazon a művön belül. A szonettek egy harmadik regiszter nyomai (lehetnének), de — mint látni fogjuk — e forma egyik tradicionális alakzatában sem jelenik meg Zalánnál, csak TRANSZformáltan. Az átalakítások rendre az első két regiszter valamelyikéhez közelítik a szonettet, és ez teljesen logikus, ha a szonett nem maradhat meg harmadiknak. De a 7 darabból álló ciklus még egy szempontból kitüntetett helyet foglal el: a 1111111 szabálytalan szonett az Opus n3: koga kronológiai szempontból legarchaikusabb rétege: a két első szonett 1977 körül keletkezhetett, a Tiszafái ban az 1979 januári számban jelent meg a 28. oldalon. Ekkor még szó sincs szabálytalanságról, a cím egyszerűen 1. szonett és II. szonett. Nézzük meg, miként lesz egy szonettből szabálytalan szonett! Az 1979-es folyóiratközlés: I. szonett Krőzusi játszik holdütötte vidék ezüsttel telik meg minden lábnyom Most hogy a semmi kapuján kilépsz szeretődet csókold kétszer vállon Kihűlt aranyát csörgeti az ég felébred Margit Krisztusi csöndben emeli arcát riadtan feléd — Kié-nagy Madár verdes fölöttem? — Enyém-volt Madár Nyugodj meg végre Holdárban úszik haja vetése elmerülnek tornyok fák és házak Krözust játszik holdütötte vidék Most hogy a semmi kapuján kilépsz Szárny ver fölötted Lány néz utánad 158
