Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Szigeti Csaba: Transz (Zalán Tibor szabálytalan szonettjei és a destrukció esélye) (tanulmány)
Az 1984-es kötetközlés: (1) krőzust játszik holdütötte vidék ezüsttel telik meg minden lábnyom most hogy a semmi kapuján kilépsz szeretődet csókold kétszer vállon kihűlt aranyát csörgeti az ég felijed margit krisztusi csöndben emeli arcát riadtan feléd ? kié-nagy madár verdes fölöttem enyém volt madár nyugodj meg végre holdárban úszik haja vetése elmerülnek tornyok fák és házak krőzust játszik holdütötte vidék most hogy a semmi kapuján kilépsz szárny ver fölötted lány néz utánad Egyértelműen látható, hogy az (1) semmi más, mint áttipografizált változata az I. szonettnek: szabálytalansága csak a szöveg grafikus megjelenésére vonatkozik, de nem magára a szövegre, amennyiben a cím alapján provizórikusán az I. szonettet szonettnek tekintjük. Nem kellene túlzott rosszmájúság ahhoz az elgondoláshoz, amelyik így vázolható: mivel az Opus n3-ban egy tradicionális szonettciklus drasztikus ellenpontját jelentette volna a kötet többi szövegének, a vizuális műveknek stb?, kilógott volna onnan és megbontotta volna a kötet egységét, mert nem csak kronológiai archaizmusként lett volna jelen benne: az áttipografizálás azonban ’comme il faut’-vá tette a ciklust, hiszen szövegkörnyezete is agyontipografizált. Ezzel a harmadik regiszter nyomai eltűnnek az első regiszter avarjában. Talán azonban nem (vagy nem csak) erről van szó. Talán többről is. A ciklus szerelmi tárgyú szonettekből áll. Ez szimpatikus archaizmus, szimpatikus visszakanyarodás a kezdetekhez: a szonett eredendően szerelmi tárgyú. A tárgy és a címzett azonosak: az önmegszólító típusú (1) harmadik sora és a (1111) jelű szöveg megnevezi (a senhal, a diszkréció trubadur-utáni, modem hiányával; a továbbiakban mi nosztalgikusan DAME-nak nevezzük, szerencsétlennek tartva a „lány” kifejezést, modorosnak és elkoptatottnak az „asszony”-t, üresnek a ,,nőt”-t). Tárgyát tekintve a ciklus látszólag a negativitásra épül („ő nincs” — olvasható a (11) 8. sorában), de csak látszólag. Az emlékezetben változatlanul jelen van (ahogyan a szonett változatlanul jelen van a költészet formális emlékezetében). Hogyan törölhető ki onnan? hogyan rombolható le az emlékezet? bevethetők-e agyunk barázdái sóval? Első lépésben az emlékezet tárgyát kell lerombolni, a képekben és verbálisán létező tárgyat. A verbális összezúzásra több hagyományos eszköz áll rendelkezésre, pl. a név degradálása, a név felrobbantása. Ezt az eljárást igen alaposan kutatta fel és mutatta be Tverdota György több tanulmányban is József Attilánál. Mechanizmusa: a név és viselője azonosak, tehát lerombolni valakinek a nevét annyit tesz, mint lerombolni a személyiségét. Vedd el valakitől a nevét (Attila -*• Pista), személyiségétől fosztod meg. Folyamodhatunk a Dame, a Másik mágikus destrukciójához is: a szerelmi átokhoz. Különös szövegtípus ez, vagy (irodalmi felhasználását tekintve) különös műfaj, mert gyakorlatilag nincs története: legjellemzőbb vonásai (a parancsoló mód, az erős grammatikai paralellizmusra épülő szintaxis és a körülíró, nem megnevező technika) rendkívül időtállóak. Szerelmi átokszövegeink e szempontokból nagyjából ugyanazt a karaktert mutatják népballadáinkban, Zrínyi Miklós egyik idylliuma betétjében, Viola átkában (itt nő mondja férfinak!), a XVII. századi Balassa Bálintnál vagy József Attila Magány című versében. Rontó célzatú speciális beszédmód ez, bár formulái halványak, meglehetősen változóak, ezért nem lennének könnyen katalogizál- hatók. A megátkozott valamilyen megfosztásáról beszél mindegyik szöveg, de a megátkozott különböző attribútumainak lerombolásáról. A szerelmi átokszöveg mögött, de annak centrumában egy tabu-kijelentés áll, egy kijelentés, amelyet tilos kimondani (a mágikus hit híján mi kimondhatjuk! körülbelül: DÖGÖLJ MEG!), amelyet csak körülírni szabad a pusztulással asszociatív kapcsolatban álló és szerfölött változatos negatív kívánságokkal. Íme a rombolás, a destrukció VAGYa. Például: „Bogár lépjen nyitott szemedbe” (József Attila — ez fantasztikus átok; utal egyrészt a tabu-kijelentésre, hiszen a halott már nem tudja becsukni szempilláit, ha bogár lép bele, de 159
