Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Kemenes Géfin László: Az idegen mint múltóceáni légbúvár, célkereszt-időben (Endrődi Szabó Ernő költészetéről) (tanulmány)
hát csak a könnyebbség kedvéért választható el egymástól, a valóságban kikezdhetetlen oszcillációs egységben-különbségben van. Én is most és a továbbiakban látszólag a könnyebb utat választom, jóllehet a könnyebb út is nehéz. A TÖRTÉNET ÉS RÉGÉSZE A történet többsíkú: (1) a téridőben megsemmisült eseménysor („ezerkilencszázvala- hány dunántúl késődélután mondta károly”); (2) annak nyelvben újraírt „története”, maga a szövegben realizált kísérlet, amely önmaga számára téridőt is teremt („elvezetni az emlék tárgyát az emlékezésig lekalapálni levakarni szétrobbantani a leletre [a tárgyra] tapadt idő zárt szakaszos rendjét”); (3) magának a leletnek (tárgynak) története, amely fedőlaptól fedőlapig „tart” („a történet története és a lelet történetének kísérlete vagyis a kísérlet kísérlete mondta károly”), valamint (4) ezen belül, a „hős” története, lelki fejlődése. A történetsor így nem választható el sem önmagától, sem a szövegoszcillálás közben össze-összetorlódó-csomósodó toposzoktól, amelyek sohasem szimbolikusak, hanem allegorikusak! (Paul de Man-i értelemben: már mindig különbséget, különítettséget hordoznak, az eredeti jelölt elérhetetlenségét (ironikusan felismerve-idézve). A lelet némely toposzai: idő, időutazás, idegenség, város, kert, perem, peremállapot, szerelem, megélt történelem, forradalom. Ha tehát van történet, akkor lennie kell hősnek is; s mivel Ér a saját múltját s a történelmet egymás mellett, sőt olykor azokat összevágva-egymásraírva mondja ki írásban, a Leletnek van egyéni és történelmi „hőse”. Az idő eltűnt, csak tárgyak, emlékek, írott szövegek maradtak. „Nem a történet újraalkotása mondta károly a feladat az elégett idő roncsainak összegyűjtése a korommal mocskolt törmelékek”. De mik ezek a törmelékek? Károly, e posztheidegge- rianus-gadamerista herméneusz (akiről [?] a későbbiekben többet) tudja, hogy a történet nem mondható fel úgy, ahogy igazán, valójában, tényleg, tulajdonképpen volt, [wie es eigentlich gewesen, mondta a XIX. sz.-i történetírás egyik nagy költője] mert úgy nem volt sohasem. A törmelékek, ha megéltük azt a bizonyos téridőt, emlékezetünkben vannak elraktározva, egyéb más tízezernyi emlékfoszlány [unk] közé beszorítva, elhalványultan, megrövidülve, megmásul(ít)va, vagy felduzzasztva, a környező törmeléksejtfalak által átszelve-fedve, de amely csak nyelvként hívható elő. Ha meg magunk nem éltük volna meg azt a bizonyos történetet, akkor vagy az azokat átélt másik emberek elbeszélésére („hát tudod kis lacikám amikor ott vóótunk az isonzónál..mondta [mondhatta] néhai géfin iván ny. 3. magyar tüzér és közben megsimogatta a vörösréz ágyútöltényhüvelyből készült papírvágókést; az elszállt legenda nincs sehol, géfin iván nincs sehol [a celli temető kriptájában nem ő van]; csak a papírvágókés van itt előttem, de az sem az, ami, mert én sohasem láthatom benne azt, amit néhai géfin iván látott), vagy másod-tizedkézből kapott pletykára- szóbeszédre, vagy pedig, mint az esetek oroszlánrészében, emlékiratokra, riportokra, krónikákra, történelemkönyvekre — egyszóval szövegre vagyunk utalva. Tehát az emlék is szöveg. A Lelet is ilyen már-eleve-rögzített időcserepek írásban összerakosgatott szimu- lakruma. Találunk „arctanulmányokat önportréhoz”, ahol az arctanulmányok tiszteletadások „mestereknek” de inkább kortársaknak (Szőcs Géza neve fordul elő többször, aztán olyan szemérmesen csak kezdőbetűkkel jelzett írók is, mint Tandori Dezső és Esterházy Péter, valamint egy bizonyos „Mister-Mester” Orbán.) Ezekben a szövegekben csak villantásokat kapunk a történetből, egy búcsúkoncert, egy erdélyi utazás emlékfoszlányai, nevek, tájak, mintegy „szövegellenállással” lépni szembe [csak szordínósan, kölcsönzött montázzsal] a magyarságot megnyomorító idegen hatalommal. Mint „kísérlet” megkísérel, kikísérletezik valamit (hipotézist bebizonyít objektív eszközökkel-módszer[ek]kel de mégis szubjektív eljárással), amit aztán írásával végig kísér. A kísérlet eredménye: kísértet. De mindez mégis „tudományosan” van megjelenítve (pl. Az atommag szerkezete című ciklus), Sigyanis a történet, most már hogy kísérleti alany lett (tárgy-alany), szerkezetet [is] kap. Er jelzése szerint 125
