Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Endrődi Szabó Ernő: Prohisztorikum; avagy a múlt fölszabadítása (tanulmány)
megjelenítő, eljátszó kultuszai számos, főként a köznapi gyakorlatban általánosult animisztikus szertartás-elemet és egy sor más rituális mozzanatot is tartalmaztak, illetve olvasztottak magukba kialakulásuk során. Ezeket az elemeket azonban mind a mítosztól, mind pedig a misztikumtól elkülönítve kell kezelnünk; a miszticizmus fogalma nem ezekre vonatkozik. Akárcsak a régi, úgyszintén a modernebb korok miszticizmusa esetében is olyan elméleti rendszerre kell gondolnunk, amely az ak- kori/mindenkori ismereteken túli ismeretek, a tapasztalatokban föltárulókon túli erőviszonyok létét sem tagadja, s ebben az összefüggésben is igyekszik értelmezni a dolgokat. Mármost, hogy ezeket az erőviszonyokat a külvilágban vagy az Ego-ban tételezi a gondolkodás, egyiket pozitív, másikat negatív teljességként kezelve avagy megfordítva, esetleg mindkettőt elegyítve, egységes rendszerként fölfogva, az nézőpont, helyesebben szemléleti alapállás kérdése. A helyesen értelmezett miszticizmus felfogásomban tehát nem valamilyen ismeretelméleti tévút jelzője, ellenkezőleg, az egykor volt s mára esetleg felismerhe- tetlenné halványult, és a még ezután megszerzendő vagy visszaszerzendő tudás föl- tételezése: az ismeretlenre mutató ujj. Ezért sem nevezhetem például misztikusnak a zoroasztrizmustól, a káldeus asztrológiától, a gnoszticizmustól, a Kabbalától és még egy sor más, ősi gyökereivel az emberiség egyetemes és közös emlékezetébe kapaszkodó, abból sarjadt tanítástól megtermékenyített „titkos művészet”-et, az alké- miát. S vajon az-e és ha igen, mennyiben az a rózsakeresztesek „titkos tudomány”-a?! Az, amely később a szabadkőművesek „ideológiájában” éled föl új alakban? Az a „titkos tudomány” tehát, amely a rózsakeresztesek korában már híján volt az évezredekkel azelőtt élt gondolkodók, tudósok, konkrét tényanyagot hordozó tapasztalásainak, amely tapasztalások csak és kizárólag a saját korukat jellemző kulturális minták — egyszerűbben: a kor szokás- és ismeretrendszere alapján — voltak értelmezhetők. Azaz, egészen egyszerűen, a rózsakeresztesek „tudománya” nem a saját korukhoz illeszkedő, nem abban alkalmazható ismeretrendszer volt. A szub- limáltan, szimbólumokban megfogalmazott egykori konkrét tényanyag —, amely ráadásul évezredek, de legalábbis évszázadok tapasztalásait rétegezte egymásra — voltaképpen fölfejthetetlen, megközelíthetetlen volt „az emberiség barátai” számára. Ugyanakkor azonban olyan archaikus ismeretrendszert rögzített, amely az egyetemes emberi kultúrát építő közös emlékezet nélkülözhetetlen része. A rózsakeresztesek tehát másfajta gondolkodási rendszert, másfajta gondolkodási módszereket, röviden, másfajta emberi mentalitást rögzítő archaikus kulturális mintát örökítettek át későbbi korokba. Akárcsak szellemi elődeik, a hellenizmus kori újplatonikus alké- misták, Zoszimosz, Szünésziosz s a thébai Olümpiodorosz — ez utóbbi a mikrokozmosz és a makrokozmosz, az Ember és a Mindenség „mágikus” elméletének, kozmikus egységük alapaxiómájának kiformálója — és sok más ismert és ismeretlen társuk. Azok, akiknek életcéljává vált az ismereten túli ismeret megszerzése, amiről így írtak: „Látni, két kézbe fogni, gyúrni, alakítani a lelket.” Erről a másfajta gondolkodásról állapította meg Luther Márton igen finom érzékkel, hogy az „... valóban a régi bölcsek filozófiája és nagyon tetszik nekem ... gyönyörű szép hasonlatai miatt .. * Az ókori hagyomány szerint az egyiptomiak a legrégebbi nép. Ennek a hagyománynak része az a felfogás is, amely szerint az egyiptomi Thot, vagy görög nevén Hermész- Thot volt a filozófia és az írás megalkotója, a logosz prófétája, a bölcsesség ősi istene, a mindenség értelmének első felismerője. Erre az istenalakra idővel a Tabula Smaragdina „szerzője” Hermész Triszmegisztosz, a Háromszor Nagy alakja is reávetül, bár nem valószínű, hogy a görögös Hermész-Thot névalak fölbukkanása is eme egybeolvadásnak köszönhető. Noha a görög mitológia egyik legnagyobb értője és búvárlója Kerényi Károly utal arra, hogy a görögök körében fő-istenalákként tisztelt Hermész Mediterránum-szerte ismert volt, alakjának bemutatásakor csak a görög „változatok”-ról ejt szót. Ez is, ennyi is elég azonban ahhoz, hogy megleljük az egyiptomi szálat, hogy rábukkanjunk a pontuszi vidék, Bithynia területén az ősiségben 116
