Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - G. Komoróczy Emőke: A XX. század apokaliptikus víziója (Határ Győző: Golghelóghi) (kritika)
G. KOMORÓCZY EMŐKE A XX. század apokaliptikus víziója HATÁR GYŐZŐ: GOLGHELÓGHI Végre a hazai olvasó is kézbe veheti a század magyar irodalmának egyik legérdekesebb művét! Az Auróra Ezotéria sorozatban jelent meg 1976-ban, illetve 1978-ban Londonban, s majd egy évtizednyi késéssel itthon is, díszkiadásban, Kass János illusztrációival. A mű ugyan csak 1975-ben került „lejegyzésre”, de írója valójában egész életében dolgozott rajta. Mint Utószavában ö maga írja: a vízió első ízben 1952 végén, késő őszi hideg éjszakán, Márianosztra felé rabszíjra fűzve menetelve fogamzott meg benne; s aztán a vallatópincében, a fűtetlen magánzárka farkasordító hidegében új s újabb részletekkel gazdagodott, mígnem egészen elmosódtak a valóság és a képzelet határai: „Olykor már azt se tudtam, az ébrenlét fogódzóját merre keressem? Történik ez velem, vagy csak álmodom? velem történik vajon, vagy az álomalakokkal? avagy tán én történülök alakjaim álmán - hogy csak általuk és addig vagyok, ameddig ők vannak s akarják, hogy legyek?” Kezdetben a hangok keltek életre... Mint valami bizarr hangfantázia-kép, „hegedűopera”, ahogy elnevezte (talán a dm is ebből született? - „Galgen-Lüge”, Golgen-Logen, Golghe-Lóghi); majd megjelentek az alakok is a világszínpadon, akik aztán démonikus erővel teremtették-alakították a maguk törvényei szerint tovább s tovább... „Bízvást mondhatni - emlékezik az író - az első betűtől az utolsóig elkészült bennem a nagy moralia, a teljes építkezés: felosztás, képek, fejezetcímek. Ha akkor valami csoda folytán írógéphez jutok, szélsebesen lekopogtattam volna a készet, és meg sem állok, míg az álomdiktandó után pontot nem teszek.” Más alkotók művei a Múzsa igézetében születnek - Határ Győző úgy érezte: démoni erők szolgálatában áll, s „íróhártya híján” a kortexére jegyezte fel annak sugallatait. Ő maga a valóságban is démonikus világélményt élt át; feltárult előtte „Kozmokrator Szatanael hűbérúri főhatalma” az Univerzumban. Joggal érezhette: nincs kegyelem az emberiség számára, amely kiépítette és jóváhagyta a „Sátán uralmát” a Földön, s most saját Poklában borzongva-fove-sülve sorra eszeli ki az új és újabb kegyetlenségeket... így alakult ki „a Nagy Érzékeny Titokjáték” terve, a középkori „mirákulum”-ra emlékeztető kilencrészes Magnus Ludus Passionalis, 24 órányi játékidőbe sűrítve. A mindenkori „kisember”, Golghelóghi „gonosz kalandokkal terhes csudaságos históriáját” a Mutatványos Gazda varázsolja elénk; tehát: ha akarom, igaz, ha akarom, nem. Határ Győző az egész „mutatványt” kívülről szemléli, s mint hűséges „íródeák” rögzíti az emberről, az emberi természetről, a világ működéséről szerzett tapasztalatait. Ahogy azt majd saját poklából kiszabadulva versben is megvallja: 1111
