Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 12. szám - Kovács Péter: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából IV. - A köztéri szobrászat új lehetőségei a hatvanas és hetvenes években (tanulmány)

Budapesten először 1951-ben a festő Bencze Lászlóval mutatkozott be közös kiállításon. Szinte azonnal bekapcsolódott a művészeti közéletbe, s hosszú időn keresztül vezető (és sokszor kifejezetten pozitív) szerepet játszott a Képzőművész Szövetségben is. 1956-ban 6 volt a rendezője Medgyessy Ferenc nagy jelentőségű életműkiállításának. 1957-ben kormánybiztosként intézte a képzőművészet ügyeit, s az ö nevéhez fűződik a történelmi jelentőségű Tavaszi Tárlat megrendezése. Szobrászi munkája mellett valósággal iskolateremtő jelentőségű kiállításrendezői tevékenysége. Kétszer tüntették ki Munkácsy-díjjal (1953 és 1955), majd Érdemes, (1966), később Kiváló művész (1975) címet kapott. 1978-ban elnyerte a Kossuth-díjat. Életművét gyűjteményes kiállítás mutatta be 1978-ban a Magyar Nemzeti Galériában. Újabban sokat tartózkodik szülőhazájában, ahol művészete igen népszerű.

Az újabbkori magyar köztéri szobrászatban szinte korszakalkotó jelentőségű volt Makrisz mauthauseni Mártír emlékművének elkészülése. Az emlékműre annak idején pályázatot írtak ki, amelyet Makrisz többek közt Kerényi Jenő, Kiss István, La- borcz Éerenc és Somogyi József előtt nyert meg. A pályázat eredménye már önmagában felszabadító erejű volt, hisz a győztes mellett a többi munka közt is nem egy izgalmasan újszerű kompozíció volt. Makrisznak az ekkor különösen merésznek látszó, a kifejezés érdekében bizonyos torzításoktól sem visszariadó expresszionizmusa aztán már jóval a kivitelezés befejezése, illetve a mű felállítása előtt erjesztőleg hatott szobrászatunkban. Művészete Kerényié és Somogyié mellett ekkor vált példává a fiatalabb nemzedék előtt.

A Mártír emlékmű esetében már a kompozíció alapötlete is szokatlanul újnak bizonyult: kilenc egyenrangú, azonos testtartású, egymástól személyes vonásokban sem különböző figurát rendezett Makrisz egy olyan egyetlen formában jelentkező tömeggé, melynek nincs sem „fő”, sem „hátsó” nézete. Az emlékmű felé közeledő látogató bármely irányból ugyanazt az élményt kaphatja. A feltartott karral, szétvetett lábakkal álló tömeg messziről a haláltáborokat ténylegesen körülzáró drótakadályok monumentálissá nőtt képzetét kelti, de egyszersmind azét az akadályét is, amit a mának kell állítania mindenfajta embertelenség visszatérése elé. Közelebbről az ismétlődő motívum feszes ritmusa, a ritmus határozott keménysége egyszerre szól a múltról - törhetetlen szembeszegülést sugallva - és a jelenről - egyértelmű tiltakozást hirdetve. Az elgyötört bronzfelület, a személytelenné gyúrt konok arcok embertelen szenvedésről beszélnek. - Memento ez a szó igazi értelmében: emlékeztet a gyalázatra és a szenvedésre, de ugyanakkor figyelmeztetően megálljt is parancsol a gonosz minden újabb próbálkozásának.

Ifjúságában, még Görögországban, Makrisz portréival tűnt fel, s később Franciaországban is ez a műfaj tette ismertté a nevét. Magyarországra kerülve, eleinte itt is inkább arcképszobrászattal foglalkozott, de hamarosan megkapta az első köztéri feladatait. A Népstadionhoz készült Éneklő fiatalok (1952) és a szegedi Fonónők (1955) naturális csoportjai után Tokodra készített egy Támaszkodó nőt (1955). Ennek klasszikus ízű formaadása egyszerre idézi a fiatalságában sokat látott antik művészet emlékét és Medgyessy Ferenc hatását, akinek szobrászi képességeit őszintén csodálta. Az ötvenes évek végén egy szimbolikus tartalmú, mozgalmasan dekoratív munkával díszítette a győri vasútállomás fogadócsarnokának homlokzatát (Vízicsikó, 1958). Ebben a vörösréz lemezből domborított és hegesztett kompozícióban Makrisz művészetének sok későbbi tulajdonsága és jellemzője follelhető már.

A Mártíremlékmű terveivel szinte egyidöben mintázta Makrisz a szekszárdi Tanácsköztársasági emlékmű (1958-1959) intenzív lobogású kompozícióját. A fehér mészkőfalon monumentális emblémaként jelenik meg a kibontott zászlóval együtt száguldó-szálló nőalak. Valószínűleg nem véletlen, hogy a rohanó figura mozgásmotívumában Vilt Tibor Villamosság című tiszalöki kompozíciójára ismerhetünk.

Makrisz további munkásságában mind nagyobb szerepet kapott ez a fajta expresszív dekorativitás. Az említett műveken kívül ugyanebbe a sorba tartozik a kecs1104