Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Széles Klára: Egy modern hős (Ibsen: Per Gynt)

„Szétzúzni a nagyszerűt és a szépet, hogy törten rakd újjá ezután?

S kísér ez a szörnyű manósereg egyre?”

Elébetárul a vállalt űt nehézsége, a feltételek, a megváltozás ára. S ezt az árat nem akarja megadni, a fizetést szeretné elkerülni. — „Sokallja”, - mint ahogy előbb Görbével szemben az „egy órai gyilkos rettenetét” sokkallta. — Az „egy óra”, s az „egy év”, csak jelzések pedig. Sok órát és sok évet kellene vállalnia, harcot a „szörnyű ma- nósereg”-gel, „egyre”, - vagyis állandóan.

Peer ismét meghátrál, - s ezzel a motívummal zárul le életének első, alapszakasza. Az anyjától való búcsú záróakkord, amelyik kiegyensúlyozza ezt a „manókhoz pártolás” képét. A közös múltra emlékezés, az őszinte megrendülés mutatja: nem halt ki teljesen Peer embersége, - tud szenvedni, szeretni. Nyitva áll előtte még mindig a kétféle út. - így búcsúzunk el a húszéves falusi legénytől, akit utoljára láttunk húszévesnek, falusinak, élete kezdetén állónak.

4. A társadalmi Peer

Az anya, a szülőfalu védőburokként vette körül. Most, hogy kilép az öröklött, adott közösségből, - most kerül csak kontaktusba a társadalommal, sőt „nagyvilággal”. - A környezet, a viszonyok, - amelyek közé beleszületett meg is határozták, fel is mentették — felelőtlensége még a kiskorúság védjegye alá kerülhetett. - De most, - felnőttsége, önállósága - elkerülhetetlen. Magának kell meghatároznia helyét az emberek közt, társadalmi szerepét, pályáját.

Az eddig kis dolgokban, személyes síkon, álomban, példázatban átélt döntés a gyakorlati életalakítás formájában áll elé, társadalmi síkon megvalósul, visszavonhatatlanul tárgyiasodik.

Mit tesz Peer? Hogy dönt?

Úgy tűnik: most tennie kell, s tesz. Döntenie kell, s dönt. Változtatásra van kényszerítve; s választ, változtat.

A IV. felvonásban úgy kerül elénk már, mint ötvenéves férfi, aki az eltelt harminc esztendőt visszatekintésként idézi meg. S beszámolója csupa tettet, döntéseket, alapvető változatosságot, óriás mozgalmasságot mutat. Karriert futott be ez alatt az idő alatt, meggazdagodott, világot járt. Volt aranyásó, prémvadász, kereskedő, tudós... stb. Az életformák lehetőségeinek szinte lehető leggazdagabb skáláját járta végig.

De már a dráma szerkesztése is elárulja, - hogy a Peer Gynt-i élet lényege ravaszul rejtőzik. A sok tett, döntés, változtatás - látszat csupán. (Ibsen olyan mellékesként kezeli, hogy nemcsak ezt a harminc évet sűríti utalásokká, hanem kalandjainak néhány színrevitt darabját is kihúzhatónak ítéli - 1. idézett Grieg levél). Látszat az, hogy Peer Gynt igazi élete még csak most alakult ki. Voltaképpen mindaz, ami eddig, az első három felvonásban kicsiben zajlott, az megy tovább „nagyban”, - lényegében— semmi sem változott, legkevésbé maga Peer.

Az ötvenéves férfi, - „ma”: 1867-ben, kora jellegzetes embereként, sikeres norvég, sőt világ-polgárként jelenik meg. Ami eddig általános, falusi (s egyben korhoz, térhez kevésbé kötött) síkon jelent meg —konkrét, s aktuális társadalmi alakot ölt. De mindez ugyanaz a lényeg más színben.

így pl. mesél, — mint rég, - csak már nem népmeséi motívumokkal, hanem gáláns társasági modorban. Elbeszéléseinek ugyanaz a lényege, mint az otthoniaknak: nem teljes hazugságok, valódi történés elemeivel bővülnek, - de lényegük az önámítás, s mások ámítása, szemfényvesztés. A falusi mesék hátborzongatóak voltak, - ezek könnyedén szellemesek, kissé cinikusak, de mindig fordulatosak. De egyformán az önelégültségét szolgálják, azt, hogy fogyatékosságait önmaga is erényeknek higgye.

992