Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Kánor Lajos: Hamlet-történet, Kolozsvár (tanulmány)

értelme messzemenően hitelesíti leírását. Szóljon hát Kós Károly, egy elfeledett tanulmánya által (már egy újabb korfordulón, 1946-ban), mely a kolozsvári magyar színjátszás négy hajlékáról, a legrészletesebben persze a hajdani Farkas utcairól ad képet. „A megvalósított épület - írja Kós - a múlt század eleji Erdély és Kolozsvár lelki műveltségének és művészi ízlésének hűséges tükörképe volt úgy külsejében, mint belsejében. Édes testvére a vele közel egykorú s ugyancsak Farkas utcai ref. Kollégium épületének, szegényebb unokatestvére a Király utcai Toldalagi-Korda palotának vagy a Belmagyar utcai unitárius templomnak és még egy csomó múlt század eleji kolozsvári polgári lakóépületnek. Köztudomású, hogy ezt az épületet - a magyarság első állandó színházát — közadakozásból és részben közmunkával építette fel az erdélyi magyar népközösség.” Kitér Kós cikke az architektúrái értékekre, a funkcionalizmusra is: „...külsejével romantikusan és természetesen illeszkedett bele a történelmi városnak városépítészetileg talán legjellegzetesebb és legkiegyensúlyozottabb utcaképébe, belsejében pedig, ugyancsak a legszerényebb eszközökkel, az erdélyi művészeti hagyományokra alapozottan, térben, vonalban, színben és díszítésben, talán egyik legjobban sikerült, mert zavartalanul harmonikus, elegáns és korszerűen stílusos, derűsen komoly művészi nézőterét valósította meg.”38

Ebben a színházban nem kevésbé jeles színészek tolmácsolták a shakespeare-i szövegeket, mint amilyenek az úttörők voltak a Pataki-ház ffam/ef-előadásán. A jelesek közt is akadt, persze „kulisszahasogató”, ahogy például Pergő Czelesztin játékstílusát jellemzi a színházi szakirodalom.39 Tekintélye azonban aligha kétségbevonható, ha utolsó fellépésekor - hetvenedik évében! - még mindig eljátszhatta élete nagy szerepét, Hamletet (1853-ban). Kiemelkedő vendégjátékokról, köztük emlékezetes Hamlet-alakításokról szintén szól a kolozsvári színházi krónika. Egressy Gábornak, a Bánk bánban aratott sikere mellett, Hamletjéról is megemlékeznek a harmincas évek beszámolói. A nagybányai városi hivatalnokból lett pesti Nemzeti Szín- ház-i színész, Lendvay Márton 1841-ben „várakozást meghaladó jelességgel adta” Hamletet. 1863-ban, pályakezdő kolozsvári tartózkodásának végén, a Kolozsvári Közlöny szerint „Paulay négy évi tanulmány után adta Hamletet mély felfogással s nagy közönség előtt”. (Paulay Ede, a későbbi évek kiváló rendezője ekkor huszonhét éves volt.) 1868. november 28-án új szakasz kezdődik: „először Arany fordítása szerint E. Kovács jutalmára” kerül színre a Hamlet a Farkas utcában.40 Bayer kimutatása jelzi, hogy 1853 és 1907 között összesen 52 előadáson játszották Shakespeare e tragédiáját a kolozsvári Nemzeti Színházban, s ebből 35 az 1867 és 1899 közötti évekre esik — Ecsedi Kovács Gyula színészi—színházszervezői sugárzásának évtizedeire.

És itt újra Janovics Jenőnek kell átadnunk a szót, ő ugyanis mint ifjú színész és rendező, ha rövid ideig is, kollégája volt E. Kovácsnak, közvetlen közelből ismerhette munkáját, művészi varázsát. Könyvének külön fejezetében, Jászai Mari és Szent- györgyi István között, rajzolja meg pályaképét; noha nem mondja így ki, tulajdonképpen közvetlen elődjét tiszteli a múlt századvég e kiemelkedő színházi emberében. A hűség és a szolgálat mintaképét látja, láttatja benne. „Ha plasztikusan tudnám az olvasó elé állítani E. Kovács Gyula alakját, hitem szerint abból megelevenednék a Farkas utcai színház képe is. Nem a kövekből, hanem az emberekből csendül ki egy-egy intézmény célja, élete, rendeltetése. E. Kovács Gyulában igazán megtestesült ennek a régi színháznak minden hagyománya, élethivatása, sorsrendeltetése. Nemcsak a maga korát képviselte abban a színházban, hanem az előtte zajlott korok törekvéseit is hűségesen, múltakat tisztelőn.” Kolozsvárt bontakozott ki munkássága; a magyar irodalom klasszikus értékeinek fölfedezése mellett (például: Madách Mózese, Petőfi Tigris és hiénája) maradandó érdeme, hogy „olyan Shakespeare-kultúszt fejlesztett, amellyel Európában a legelső helyre lendült a híres Farkas utcád színház”. Legkedvesebb szerepe Hamlet volt, de számon tartják (Shakespeare-alakjai közül) Learjét, Coriolanusát is. Alighanem színészi felfogásának jellemzését is látnunk kell Janovics összegező ítéletében (amely nyilván egy újabb, korszerűbb színházszemlélet

981