Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Kánor Lajos: Hamlet-történet, Kolozsvár (tanulmány)

a színházért, az anyanyelvi drámaírásért folytatott küzdelem között. Jancsó szerint Bessenyei György, a bécsi testőrírók után a külföldön járt erdélyi diákok és utazók (Bőd Péter, Fogarasi Sámuel, Katona Zsigmondi s a katonaértelmiséghez tartozók (közéjük való Kótsi Patkó) hozták haza Shakespeare drámáinak hírét, teremtették meg a „kultusz” alapjait.28 E feltételezések igazolása a jövő kutatóira vár29, biztos alapot egyelőre az 1790-es évek, mindenekelőtt az első kolozsvári Shakespeare-be- mutatók nyújtanak.

Térjünk hát vissza 1794. január 27-éhez, amikor Kolozsvár Fő-terén (ma is) álló Pataki-ház (Pataki Sámuelnek, Erdély főorvosának háza) báltermében Kótsi Patkó János főszereplésével és rendezésében „majd szinte olly tökéletes megelégedésig játszották [...] Hamletet, mint kevéssel az előtt Rómeót és Júliát”. A korabeli szóhasználathoz, illetve (a valamivel korábbi vagy későbbi) színlapokhoz igazodva, „Kótsi úr” mellett az első szereposztásból említhetjük Kont urat, aki Oldelholm, azaz Polonius alakítója volt, Sáska urat, mint Laertest, Jantsó urat, vagyis Jancsó Pált, az elhíresült erdélyi komikust, itt még Gustav (Horatio) alakítóját, Fejér Jánost Guildenstem szerepében és az Opheliát játszó Anna Mária Kis Asszonyt, aki nyilván Lángnéval azonos (a színlapok többségén már így szerepel).30

A bécsi Magyar Hírmondóból átvett jellemzés azonban (amelyet a szakirodalom azóta is idéz) nem az egyetlen korai adat a kolozsvári Hamletról. Enyedi Sándor hívta fel a figyelmet egy korábbi utalásra, ugyanebből a lapból. Az 1793. december 2-i kolozsvári tudósításban ez olvasható: „Vasárnap múla egy hete, hogy néhai Gróf Bethlen Sándor ő Nagyságának utolsó földi tisztessége tartata itten, mellyet igen számos gyülekezet pompásított. Prédikállott felette, nagy tiszteletű ’s érdemű Szath- mári Pap Mihály Űr, ámbár ezen Űrnak magának is egyenlő bánatja volt ugyan ekkor, a Mélt. Szomorú Felekkel: mert kedves Feleségétől tsak kevéssel az előtt fosztotta meg a’ halál. Nem nyittatott meg a’ Teátrom is a’ gyászos napon, hanem előtte való estve ama’ híres Hamlet nevű szomorú játék jádzodtatott.”31 Minthogy e tudósítás hétfői napon kelt, visszaszámolhatóan november 24. az a nap, melyen „nem nyittatott meg a Teátrom”, vagyis az első datálható magyar Hamlet-előadást 1793. november 23-án tartották Kolozsvárt. Az „ama híres Hamlet nevű szomorú játék” kitétel nem záija ki, sót valószínűsíti (?), hogy Shakespeare e tragédiáját, Kazinczy fordítását már előbb is játszhatták. (Bár lehetséges, hogy az idézett fogalmazás a Kazinczy-féle szöveg 1790-es kinyomtatott változatára utal.) Mindenesetre indokolt, hogy az 1794. január 27-ről fennmaradt színlap alapján megállapított kezdetet előbbre hozzuk — egyelőre 1793. november 23-ra. (A Magyar Hírmondó egyébként az 1793-as évfolyamban előbb is foglalkozik a kolozsvári magyar színjátszással; beszámol például július 12-én arról, hogy hely hiányában a „Nemzeti Játtzó-Társaság” éppen nem játszik, de a piacra nagy deszkaszínt készítenek; augusztus 13-án viszont ismét előadásukról tudósít, Schröder egy víg darabját adták. Meglepő hát, hogy a Hamlet bemutatásáról csak odavetve, úgy mellékesen essék szó...) A Magyar Hírmondó előbb idézett - 1794. januári - beszámolója mellett a Kótsi-féle Hamlet ügyében eligazító forrásként szokás hivatkozni Döbrenteinek Kazinczyhoz írt (későbbi) levelére, mely szerint „A múlt héten Hamletet adták, Kótsi úgy játszott, hogy a Németek között egy sincs aki oly psychologisch tudná azt a rollt felmenni.” Ugyancsak Janovics idézi híres elődjéről a színész, súgó és „kritikus” Csokonay Vitéz József szavait: „Már Hamlet is Kótsi Patkó Jánosnak különösen tulajdon rolléi közé tartozott,”32 Noha az időpontok itt összecsúsznak, vagyis különböző (változó) Hamlet-elöadások jellemzései kerültek egymás mellé (a címszereplő azonos), mégsem egészen értjük Bayer József e század eleji következtetését, elnéző jóindulatát: „Ez az első előadás - olvassuk a Shakespeare drámái hazánkban című könyv Hamlet-fejezetében - bizonyára alig emelkedhetett egy műkedvelő vállalkozás színvonala fölé, de jele volt annak, hogy Kazinczy hívó szózatát megértették színészeink hazánk keleti felének központjában is s ekként a

979