Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Kánor Lajos: Hamlet-történet, Kolozsvár (tanulmány)

tősebb irodalmi nyomait is ott találjuk meg a XIX. évszázad elejével.”21 Bayer az Erdélyi Múzeum 1814-es híres-hírhedt drámapályázatára utal, amelynek révén (noha a közvélemény előtt csak később vált ez nyilvánvalóvá) „drámairodalmunk két oly erővel vált gazdagabbá, kiknek lelkét Shakespeare nagy szelleme tényleg megtermékenyítette. Bolyaiban [Bolyai Farkasban], Katonában Shakespeare tanítványaira ismerünk.”22 Döbrentei Gábor pedig nemcsak mint a folyóirat szerkesztője említendő ugyanitt, hanem mint a Shakespeare-fordításokban szintén érdekelt literátor, aki (1820-ban) angol eredetiből fordítja le a „Lenni vagy nem lenni” monológot.

(És itt érdemes egy rövid zárójelet nyitnunk - jól lehet könyvünknek nem tárgya a magyar Hamlet-fordítások története, elemzése. Kazinczy német közvetítésű Hamletiéről futólag szóltunk, és idéztünk az Arankának címzett leveléből; erdélyi színpadi útjára természetesen majd kitérünk. A második magyar Hamlet — az első, amely eredetiből készült —, a Vajda Péteré, Bayer közlése szerint, 1853 és 1866 között szintén szerepelt a kolozsvári színpadon, 1867-től pedig az Arany Jánosé foglalta el méltó helyét, mindmáig. Kolozsvárt azonban született, immár századunkban, egy olyan magyar ffamZeí-tolmácsolás, amelyet az irodalomtörténet még ma sem tart számon, jóllehet szerzője az egyetemes magyar művelődéstörténet számottevő egyénisége volt. A szöveg ismeretében állíthatjuk, hogy többről van szó, mint kuriózumról; a fordító túl szigorú volt önmagához, amikor úgy szólván kiiktatta életművéből ezt a fiatalkori kísérletet. Szabó T. Attila, a későbbi tudós nyelvész, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár gyűjtője és szerkesztője, angliai tanulmányait ilyen irányban is kamatoztatva, huszonkét esztendős korában — „1928 eseménytelen, hosszú nyarán s őszén. Időűzőnek, időfel ej te tőnek. De önszórakoztatáson túl” - nekiállt Shakespeare művének, és elkészített egy prózai fordítást, amelynek azonban költői szépségei is vannak. Amint a „Kolozsvár, Ref. Kollégium 1929” jelzetű bevezetőben leszögezi, semmiképpen sem Arany János, a legnagyobb magyar fordító Hamletié javított kiadásának szánta; az „Utójegyzetben” pedig, szabadkozva, bizonyos szövegegyezéseket így indokol: „úgy vélem, hogy az a néhány elkerülhetetlen egyezés megengedhető egy olyan fordítónál, aki éppen az Arany fordításának szépségein elámulva keresett nagyon sok részlet esetében más, újabb, modernebb megoldást.” Az eddig elfeledett Szabó T. Attila-mozzanat jellemzéséül iktassunk ide egy részt a nagymonológból, prózai magyarításban: „Lenni vagy nem lenni: a kérdés ez itt! Vajon nemesebb-e a lélekre nézve tűrni a gyalázatos sors csapásait meg nyilait vagy kart feszítni a gondtenger ellen s szembe szállva véget vetni neki?”23)

A Hamletiéi magyar színpadról először ismerkedők, az 1793. november 23. (vagy még korábbi) kolozsvári ős-ősbemutató nézői valószínűleg ebben a formában találkoztak a hamleti kérdéssel: „Lenni vagy nem lenni? ez tehát a nagy kérdés! Annak é nemesebb lelke,a’ ki a’ megmérgesült csillagzatok’ csapkodásait békével tűri, vagy annak,a’ ki az ínség sergei ellen fegyvert kap s viaskodva ér véget?” (Ez már egy javított Kazinczy-változat, az 1790-ben ki nyomtatottban így állt: „Lenni? nem lenni? ez tehát a’ kérdés.”) Ugyanennek az esztendőnek a végén a Rómeó és Júlia is felhangzott ugyanitt, a kolozsvári Shakespeare-kultusz tehát mindenképpen 1793-tól számítandó, s a további években szintén több elsőséggel büszkélkedhet: az 1794. március 24-i Othellóval24, „az igazi Lear királlyal”25 1811-ben (tizenhat évvel a „magyarított” Szabolcs vezér-változat után), az első Macbeth-tel (valószínűleg Döbrentei Gábor fordításában)26. E régi és más, újabb adatok birtokában írhatta le Janovics Jenő a lokálpatrióta csengésű, ám igazolható színháztörténeti szentenciát: „A Kótsi Patkó János által megindított Shakespeare-kultusz olyan mély gyökeret vert Kolozsvárott, hogy később a Farkas utcai színházban is sűrűbben szerepeltek Shakespeare- darabok a színház műsorán, mint Pesten.”27 (Az Ahogy tetszik, a Felsült szerelmesek, a II. Richard, a Két veronai ifjú, az Athéni Timon, a Cymbeline szerepel még a Janovics által sorolt „elsőbbségi” listán.) A felvilágosodás-kutató Jancsó Elemér, a kezdetekre összpontosítva, szoros összefüggést állapít meg a kolozsvári Shakespeare-kultusz és

978