Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Kotányi Attila: Szabó Lajos képíró dialektikája (megszelidíthető-e a dialektika, vagy legalább leszoktatható-e a táncról?) (álinterjú-töredék)

natura Rerum; önállóság, mint a tengelyét megőrző pergettyű (Mezei).

Német protestáns teológusok négy kötetben mutatták ki a 60-as években, hogy mire megy vissza Marx filozófiai veleje, s így bukkantak rá Böhme döntő szerepére nála is, Newtonnál is, Leibniznél is. Lásd: Fetscher.

12 Ezen paradigmaváltáshoz az ő for- rongóan újjárendeződő képében sok minden tartozott: a tudomány iparosodása, összeszerveződése a világkultúra piacával, személyi találkozásaival (lásd Stephen W. Hawking találkozását Se- dow-val és más vezető szovjet teoretikusokkal; Norbert Wiener életen át tartó konkurrenciáját Kolmogoroffal, stb.), s mindaz, amit a szociológus ma második ipari forradalomnak nevez: automatizá- lódás, mikroelektronika, decentralizáció, biotechnika, műanyag kémia... a tőkeforgás erős gyorsulása (600 millió értékpapír cserélt gazdát a New-York-i elektronizált tőzsdén az 1987. évi őszi kurzusösszeomlás napján, egyetlen napon! Szabó ismerte Rosa Luxemburgot).

13 A korban eluralkodnak a tudományos módszer közbülső, szerszámszerűen előállított és úgy is használt fogalmai, szellemi produktumai. Ezen közbülső tételek úgy érvényesek, olyan értelemben stimmelnek és biztosítottak, mint ahogyan a szerszám hasznos. Innen az elnevezés : „instrumentale Vernunft”,

szerszámosított értelem. (Horkheimer, Adorno és Mezei Árpád). A kifejezés megnevezni hivatott a tudomány-ipar sajátos és hatalmassá nőtt szellemi kincstárát és azt a sajátos sodrást, amely úgy nyilatkozik meg, mintha itt egy önálló akarat irányítana. (Goethe varázsló-inasa.)

Az így eluralkodó korszellemtől, az „instrumentale Vernunft”-tól való elhatárolódásra fordította Horkheimer/Ador- no, valamint Heidegger is alkotó éveinek utolsó harmadát.

Sz. L. kalligráfiája hatásosan védi egész munkásságát az „instrumentale Vernunft” sodrától, beleértve a tudományra hivatkozó futurológia, a boldogság korát jövendölő New Age mozgalom széles söprését. Az elhatárolódáshoz így Sz. L.-nek sem olcsó tömegsikert nem kellett segítségül vennie, még csak egy szektát se kellett alapítania.

Mindez sokat hozzáad „egyéb dolgaihoz” .„Józanság, — délben 12 óra.” (Sz. L. 1947)

14 Vegyünk előre néhány kérdést Szabó Lajos kalligráfus-festőségéről. Kilenc erősen (!) hányatott év természetesen nem enged meg olyan mindenirányú kibontakozást, mint ez számos festőre elmondható, akik a kifejezés minden eszközének birtokába jutottak, majd azokat tartósan kultiválták, kiállították, kijavították, megbeszélték, elvetették.

Így jómagam Szabó színes képeit kezdő munkáknak, műhelybe való kísérleteknek tartom. Kivéve ecsetvonásokkal és azok kereszteződésével létrejött akva- rell képeit:1 indián népművészet akva- rellben, de az ott tipikus színekhez még egy ikon-szín jön hozzá, az ezüst! [Indiánszínek és ezüst.] Ezzel jogosan várhatta el, hogy fekete rajzos absztrakciói színélményt váltsanak ki a lebegő figyelemre képes nézőben. Ezek az akvarellek előrevételezték azt az Amerikában közel ezidőben keletkezett festőiskolát, amely a „pattern-festészet” néven ismeretes. (A szót „szerkezetes mintának”, vagy „mintastruktúrának” lehetne fordítani.) Levezetve, képpé téve vásári bódék és más látványos mintázatokból. Szabó Lajos a pop elejét érte meg. „Ebben a modorban is lehet valaki igazi festő.”

A kor olyan, hogy mindjobban a művészi kifejező nyelv másod-harmad-ti- zedrendű elemei — játékai — grimaszai foglalják le a néző figyelmét, mind tolakodóbban.

Ezt a pop-fejlődést talán elkerülhetetlenné teszi a jelszerű Kandinszky- absztrakcióból kifejlődött 20. sz-i képzőművészet mind szélesebb körű elterjedése: a népszerűség ára.

Ezeket a nem-elsőrendű képelemeket és kifejező eszközöket a gyakorlott festő játszva felcsípi, ha kedve van rá. Ez érvényes a design-ra (formatervezőre), az építészre és szobrászra is. Mindezzel a felcsípéssel Szabó nem sietett. Ez közvetlenül azzal függ össze, hogy egész életén át mind finomabb patikamérlegen mérte a népszerűség hajhászását, amiért művészetben, szellemiekben, politikában és barátságban mind többen áldoznak fel mind többet a legtehetségesebbek közül.

Ennek az utánaengedésnek a megfordításában látta a titkát annak, amin olyan sok nemes lélek siránkozik szívet- tépően: miért nem érvényesül, miért nincs hatalma, következésképpen miért nem hat „e világban” az igaz, a jó, a szép: ami nem aljas?

Szabó Lajos a Kassák-kör és más, ifjú korában viruló fél-földalatti marxista mozgalmak tapasztalt embere volt. Nemhiába dobták ki a vegyésztanulót, mint szubverzív elemet. Mikor rájött, hogy milyen lejtőre kerülnek még kis csoportok is, ha a népszerűséget haj- hásszák, feloszlatta kis baráti csoport938