Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Kotányi Attila: Szabó Lajos képíró dialektikája (megszelidíthető-e a dialektika, vagy legalább leszoktatható-e a táncról?) (álinterjú-töredék)

a Tábor Bélától vett mottóból is kiviláglik. A költészet pedig magasiskolája a „jeltudatosságnak”. Minthogy a rajzok ugyanerről a tőről fakadnak, „többi dolgának” a megértéséhez is jócskán hozzájárulhatnak: feleslegessé teszik az ellenkező irányba való keresést, a fogalom-világba, viszont otthonossá teszik a jelzésen, a kulcsszón át való találkozást.

*

„Megérthetők-e a rajzok Lajos többi dolga nélkül...?” Ha valaki többi dolgát megértette — mert gondolom, a kérdésnek így van értelme, — akkor úgyis világos kell legyen, hogy a szerző a modern paradoxonok részeg hajóhadát onnan eredezteti, hogy az egyetlen misztérium talajába vetett horgonyuk lánca elszakadt.

Sz. L. axiomatizáló filozófiai munkássága nem követi az exisztencia hullámverésén elkalandozó gondolatokat, vagy valamely önkénnyel átszőtt szubjektivizmust, illetve egy exakt, módszeres, deduktív konstruktivizmus fix premisszáit.13

*

Mit ad hozzá Szabó képíró dialektikája „többi dolgaihoz”?

Semmit, kivéve egy zenei kulcsot: filozófiáját is olyan hangnemben kell érteni és felidézni, felhasználni, mint rajzos kontrapunktikáját, mert gondolati figurációi éppúgy a csend hátteréből fakadnak, mint rajzfigurái a (Keleten) „sunyata” nevű semmiből.

*

„Ismeretelméleti és kauzalitás-problémákból származik, hogy a jel születését nem veszik figyelembe. Ez közvetlenül az egyetlen misztériumra mutat.” (Sz. L. 1947)

Itt nem a jelenlevőkkel beszél valaki, vagy azoknak mutat valamit, valami differenciálhatót; nem hozzájuk szól, hanem: valamely zárt és mágikus körben táncol mezítelenül, csak magát mutatva, semmi mást, még gondolatát se, arcát se, olyanképpen mint Dávid tette.

„ .. . ahol bebizonyosodott, hogy a templomot nem a nép, hanem a pap tölti be.” (Johann Wilhelm Ritternek Franz von Baaderhoz írt leveléből. Közli Walter Benjamin: Német emberek, Budapest, 1948. 60 old.)

HARMADIK KÉRDÉS

Kunszt György: Világviszonylatban milyennek látod Lajos rangját a 20. század harmadik negyedének grafikájában, kalligráfiájában?

Kotányi Attila: A kérdés megválaszolásához azt az előjogot kérem, hogy szabadjon legalább 60 évvel előre-szökdécselni. Visszanézve könnyebb prófétának lenni.14

Legalább kétszer annyi ember lesz a földön, mint ma. Legalább 80 százaléka ezeknek a proletár százmillióknak városokban fog lakni. Fischer — nagynevű osztrák marxista Szabó generációjából, aki nem él vissza a történelem-filozófus Marx nevével, valamely jó ürügyet keresve — azt írja a 70-es években:

930