Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Olasz Sándor: A kisfiú és a vámpírok (Baka István prózájáról) (kritika)

tipikus kiskirályság ésszerűttenségéinek, igazságtalanságainak kigúnyolására teremt lehetőséget. (A bírálat a Szekszárdi misében a görögtüzes dzsentri-Magyarország ellen Irányul, de Baka prózájában a mindenkori dzsentri-magatartás is lelepleződik. Gondoljunk a Vasárnap délután doktor Hunfalvyjára és doktor Magyaryjára, a csodaszarvas üldözőire. Vagy a Transzcendens etűd doktor Bártfayjára, akinek a beszédeit a helyi nyomda minden alkalommal egy példányban kiadja.) A kisfiú és a vámpírok regényvilágában, a képzeletbeli Sárdon olyan helytörténeti munkák jelennek meg, minit A Borgói család története Sárd felvirágzásának tükrében. Az iskolákban a család tagjainak ielkiüdvéért mondanak imát a gyerekek. S milyen ismerős Berkes Jenő pandúrkapitány neofita buzgósága Borgói halála után: „Sérelmeiteket rövidesen orvosolni fogjuk. A közeljövőben különbizottság alakul a dicstelen véget érit zsarnok és hitvány lakája, Lugosi Béla törvénysértéseinek kivizsgálásária.”

A fantasztikus elemek már a Szekszárdi misé ben is az álmokban, lázálmokban jelentkeztek. Séner seblázas állapotában a hírek „színes látomásokká” alakulnak. Majd ájulton hever az utca kövén, s „lázas látomásai” vannak. Az orkán tombo- lását — a nemzet és Európa omlásának ezt a hatalmas pusztulás-vízióját — már a hős „szellemi lénye” tapasztalja. S lázálom laz is, hogy Séner találkozik a (tíz éve halott Liszt Ferenccel, aki — legnagyobb meglepetésére — a mise előadásához ajánlja fö;l segítségét. Most a Margitban a hős „szörnyű látomásra” ébred. Fél, mert minden borzalom megtörténhet vele. Éjszakai álom ez vagy látomás? Esetleg a delirium tremens játéka? A kisfiú és a vámpírok hősének, Bakó Andrásnak (egyik 20. századi őse Bakó István költő) is álmai vannak. Almában éli újra if júkori kalandját Korimthával. (A kaland válójában a korinthoszi menyasszony — Phlegon antik kísértethistóriájából és Goethe balladájából ismert — története. Ez az alapötlete a kötetben olvasható „szomorújátéknak” is.) Epikai művek álomábrázolásai eleve a vlailomást, a szubjektivitást, a lírizálást erősítik. A Baka-művek oly gyakori álomleírásaiban — iá modern pszichológia „bűnbeesésétől” sem függetlenül — már nem a ilét folyományaként jelenik meg az álom, hanem autonóm jelenségként. Ez a másik szféra tehet pusztító, romboló, „lidérces”, de igazságot szolgáltató, föl- oldozást hozó is.

Baka szorongásos-ilátomásos világában la hősök mindig egy lányról ábrándoznak, akivel^ boldogok lehettek volnia. A Transzcendens etűdben az Idegen Editet keresi, s elkészíti az őzarcú lány szobrát — ködből. (A novella végén az Idegenen a „vérző szúrt seb” újáhb jelkép. A kivérzés mint áldozat egy pillanatra a Megváltóvá stilizálja a fiatalembert.) A Vasárnap délután című novellában a fiú a Jóistennel ül egy asztalnál. A hetedik napon unatkozó Űr meg akarja ajándékozni a fiút a reménytelen és beteljesületlen szerelemmel. „Szélhámos! Vén hülye!” — gondolja a fiú, s így határozottan elzárkózik a javaslat elől. Nem hiszi, hogy a viszonzatlan szerelem emléke szebb a valóságos beteljesülésnél. A Vasárnap délután Fehér Katalin találó megállapítása szerint (Híd, 1988/9) a teremtésmítosz és a magyar eredetmítosz paródiája, „ironikus mitologizálás”. Ám csírájában hordozza a Faust- manda parafrázisát, a Margit alapötletét is. A Faustra utal a lánynév, a hős válságos helyzete, a kutya képében megjelenő ördög stb. A hős a Sátánnal kötött szövetség értelmében röpke látogatást tehet kamaszkorában. („Felajánlom neked ..., hogy megpróbáld helyrehozni mindazt, amit felesleges életed során elrontottál. [...] Térj hát vissza kamaszkorod világába felnőtt férfiként, és próbáld meg leszakítani lazokat az örömöket, melyeket gőzös és éretlen sihederfővel nem voltál képes kitépni ,a sors fukar kezéből!”) Faust tudja, hogy úgysem lehet olyan perc, amire azt mondhatná: „szép vagy! maradj” A Margit fiatalembere az alku megkötésekor hiszi, hogy ezzel a lehetőséggel beteljesül a szerelem. Épp ebben a hitében kell csalatkoznia, s a kudarc rettenetét átélnie. Itt a hős úgy gondolja, nem lesz olyan aljas, hogy elcsábítsa azt laz „angyali ilányrt”. Végül mégis a gyerekiány megrontójaként látjuk. Nem ő hódítja meg a lányt, hanem lafcinek kiadja magát.

A Margit harminchárom éves hőse életének csődjével néz szembe: „... semmi

84