Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Hoszpodár Zsuzsa: Várakozók, Chartres (versek)
HOSZPODÁR ZS UZ SA (1926—1958) Várakozók Mindenki asztalához ült — saruját a küszöbön levetette; halat s bort is kapott, s a felét eltehette a majdan megszületőknek. A fény sugárbakötve díszelgett kehelyben, s a fényből fejek köré is jutott; arany edényből ömlött a tiszta tej. • Nyomorékoknak bársonyt adtak, hogy elfödjék csúnya púpjukat s a sánták pásztorbotokkal várták a vacsorát. Akinek kellett, koronát tett hajára, volt aki töviskoszorút, s a csendben bongtak a hideg lépcsők a folyosón. Tűz lobogott, szelíd tükrök öleltek, az állatok selymes orra simogatta a vendég kezét, sűrű függöny fogta az utca neszét. Bent csend volt: némán örültek — a perzsaszőnyegek fölött vakok is ültek — s csak ők kérdezték: megjött-e már az ismeretlen? Chartres Ha szíved szádnak ad zenét és áradsz sápadtan felém: én meg nem szólalok. Kőből köpeny, vésővel fésült szakáll az öltözetem és mint a kulcsok őre folyton mosolygok. Kerek madonnaarcomat fátyol szegélyezi, s térdemen a gyermek ül. Nincs feje, karja letört — kezemből is csak ölelés maradt. Előttem hiába térdepelsz — őt én el nem ejthetem. 888
