Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Hoszpodár Zsuzsa: Várakozók, Chartres (versek)

A hó évente lehull ruhám redőire, s a századok porát csepergő csendes olvadás mossa újnon-újra le; nem kell segítened: súlyos övemet tartom magam nem fáradok el sohasem.

Hasztalan hívsz: meg nem mozdulok, s nem rebben lábam előtt a lándzsa; a dómot kell őriznem nekem, bátorságunkat valaki kemény szívünkbe véste

— nem hat meg engem semmi sem.

Túl a talapzaton, a mélység felé görnyedő törpe görgő az is én vagyok. Ha torzan onnan felvihog s erejét megfeszítve ledöntene, hogy kinyújtsa púpját

— bűneimtől eliszonyodom.

A két torony is hozzám tartozik, a felemás, testvér-lendületű indulás az ég felé . ..