Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Mándy Stefánia: a hely, kalligráfia (versek)
tigriseid rég elnyelte a füst gomolygó gondolatokban mosolyog a hajdani sárkány keleti égből nyugati koponyákra nyilazva ezer sugarával és a sustorgó villámok ostora éjszaka éjszaka messze világít pillanatunk ez a szikraidő két szem almája egyetlen bűnbeesés minden születésben felejteni ünnep emlékezni szivárvány vagy aki vagy föld alól zöldell lásd örök évad míg odafent jégheggyé dermedve a vakító felhők mögül halljátok halljuk halk boldog nevetésed
/
