Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Paul Chaulot: Előszó (vers)
PAUL CHAULOT Előszó* Az ég sűrű felhőtakarója alatt egy hirtelen felröppenő sarlós fecske a maga cikázó arabeszkjeivel felszítja ellenállásunkat a falakkal szemben. Hajszálvékony, tünékeny csapásuk legbensőnkben hagy nyomot, félelmeink és illuminá- cióink nem kevésbé mozgalmas vándorútjain. Hasonló vonzerő támad bennünk Szabó Lajos kalligráfiái láttán. A papír forró fehérségéről szemünkbe szökkenő tintavillámok perbe szállnak a fullasztó nyár zsarnokságával, megfellebbezik az űr uralmát. Megjósolhatatlan futamaik a véletlen szuverén hatását szuggerálják. Váratlanul kiűzetünk alkonyi búvóhelyünkről, a hunyorgó tűz mellől, amelyet nem annyira félelemből, mint inkább az ősi szörnyek iránti tiszteletből gyújtottunk. És íme, itt ez a váratlan utat nyit nekünk, hogy kiszabadulhassunk legtitkoltabb, leg- szorongatóbb esztelenségeink bűvöletéből. Ilyen kihívásra csak kihívással felelhetünk. Leromboljuk falainkat. A csi- gázó voluták és ívelő görbék nyomába lépve, megostromoljuk börtöneinket. Falaik megvallják álnokságukat. Gyengülni kezdenek. Megfosztva anyaguk erejétől, amely igazolni látszott uralmukat, felmérik a hirtelen támadt hasadékok ítéletét. Megadják magukat. S ekkor ismeretlen, felszabadító pirkadat vet fényt a láthatatlanra. Nem vagyunk többé önnön titkaink számkivetettjei. Űrrá leszünk rajtuk. Szabó Lajos jelei adják kezünkbe a jogart. (Mándy Stefánia fordítása) júl.—aug.-ban rendezett Szabó Lajos-kiállítás katalőA párizsi Galérle Lambert-ben, 1966. gusához. 885
