Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)
a megállapításával kezdte, hogy az 1914-től tartó harmincéves háború során a polgári társadalom marxista oldalról várt felbomlása nem következett be, sőt, a polgárság megszilárdult az Egyesült Államokban. A helytálló marxista társadalomkritika ellenére a kapitalizmus bukásának prognosztizált időpontja év- tizedről-évtizedre továbbtolódott, s Amerika az ortodox liberalizmus megtörése nélkül kibírta a háborús erőfeszítést. Ugyanakkor az Egyesült Államokban liberális körülmények között létrejött a második ipari forradalom, amelynek legkarakterisztikusabb produktuma az atombomba, s kiemelkedő eredménye az elektronikus számolóapparátusok megjelenése; ezek az eredmények kvalitatív ugrást jelentenek. Az atomenergia szerves környezete a tudomány techni- zálása, kapitalizálása és proletarizálása, s mindezzel ortodox, liberális formában olyan erő született meg, amely lefékezhetetlen. A kapitalista fejlődés magja a szellemi tulajdonban van, elsősorban az újkori, majd a modern fizika által megteremtett technikai lehetőségekben. Az USA a forradalmi és az ellenforradalmi erők csúcspontja — zárta le Szabó Lajos a gazdasági-technikai fejlődés élvonalának karakterizálásával megragadható világhelyzetet, majd áttért a szocializmus problémájára. A szocializmus világtörténelmi jelentőségét Szabó Lajos abban adta meg, hogy felvette a harcot a hazugság, a kizsákmányolás és az erőszak ellen. E hármasság — mondta — a mammonizmus végső képlete. A mammon biblikus kategória, s a mammonizmus elleni harc biblikus kötelezettség. A mammoniz- mussal azonban semmiféle konzervatív klerikalizmus sem veheti fel a küzdelmet, s ezért lényegében helytálló Chesterton tétele, hogy „a kereszténységet tulajdonképpen még nem próbáltuk ki.” Liberalizmus, demokrácia és szocializmus az Egyház megvalósításának szekularizációs kísérletei. A kereszténység maga vonult vissza, és tette lehetővé a kisajátító törekvéseket. Az Egyház élő tanítása szembenáll a klerikalizmussal, s a negatív modern törekvésekért (ateista liberalizmus, demokrácia, szocializmus és nacionalizmus) az a réteg fele lős, amely a kipróbálást feladta. Elsődleges a klerikalizmus felelőssége, döntő mértékű azonban a progresszív intelligencia felelőssége is, mert ők belementek a klerikalizmus és az Egyház élő tanításának azonosításába. A szocialista fejlődésben észlelt aggasztó szimptomák megragadásához higgadt és termékeny eszköznek látta a második világháború utáni és a 100 évvel azelőtti szocialista értelmiség magatartásának egybevetését. Marx a német klasszikus filozófia összeomlásának idején lépett fel, de annak kritikai továbbfejlesztése mellett döntött; munkatársaival együtt aktivisztikusan tudomásul vette az ipari forradalmat, s tudományos kritikával feldolgozták az eseményekkel kapcsolatos irodalmat (az utópista szocializmust és a polgári közgazdaságtant). A második világháború után összeomló filozófiai irányzat az egzisztencializmus és erre az időpontra létrejött a második ipari forradalom; a hangadó szocialista értelmiség azonban ezeket a fejleményeket ellenszenvvel és elzárkózással fogadta. Ez a helyzet kevéssé ad kilátást a kulcsfontosságú kérdés felvetésére, a klerikalizmus és az Egyház élő tanítása hamis azonosításának robbantására. Konkrét helyzetkép felvázolása érdekében le kell szögezni azonban — hangsúlyozta —, hogy a marxizmus a jelzett szellemi pozíció- vesztés ellenére is botránykő maradt, amely provokáló hatást tesz a hamis szellemi magatartásra. Szűkebb értelemben vett közgazdaságtani elemzéseiben Szabó Lajos elsősorban az ár és az érték, valamint a munka és a tulajdon kategóriáival foglalkozott. Tulajdonkoncepciójának legradikálisabb tézise az volt, hogy alapve867
