Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)
giai gyanú circulus vitiosusa. A pszichológiai gyanú határa az eredeti, a közvetlen tapasztalás. E bevezetés után kijelentette, hogy a reinkarnáció problémájának felvetésével a szellemi kauzalitás végső realitását kívánjuk megragadni. Ez nem tisztázható tér és idő problémájának bekapcsolása nélkül. A tér pszichopato- logikus fixa ideája a tiszta semmi, konzekvenciája pedig az a képzet, hogy a realitás a semmiben van. Ez végtelenül depresszív szituációt jelent, ha viszont a világ csupán atomok kombinációja, akkor a semmi képzete szükségszerűvé válik. Schmitt Jenő szerint a tér nem űr, hanem végtelen telítettség. Nem a testben van a lélek, hanem a lélekben a test. Mi a személyiség és a tér aránya? Ha a személyiséget a végtelen tér és a végtelen idő fixa ideájával hozzuk perspektivikus kapcsolatba, akkor a személyiség problémája jelentéktelennek tűnik. Így a személyiség hol lényegesnek, hol lényegtelennek látszik. Két kísérlet merülhet fel ennek a kulcsdilemmának a megoldására: 1. a személyiség realitásának kiküszöbölése, 2. alapvető létfogalmaink kritikai elemzése, a tényleges létezési szituáció rekonstrukciója; ez az egyetlen lehetséges út. A kutatás alapja a tapasztalás saját magunkról. Freud nem találta pszichológiailag dokumentáltnak, hogy valaki hinne saját halálában. Ezeket az alapozó lépéseket a reinkarnáció problémájának további sokoldalú megvitatása követte, beleértve ebbe a modern művészet és a modern fizika támadását a közkeletű tér-idő-képzetek ellen, a biológiai és pszichológiai öröklésproblémák többirányú elemzését és a reinkarnáció-gondolat megjelenését az európai és a biblikus hagyományban. A probléma vizsgálata a szeminárium végéig sem zárult le, s közbülső nyugvópontig sem jutott. A pszichológiai szeminárium sajátos biblikus opcióval zárult: a Biblia elfogadása végső alapunk — mondotta Szabó Lajos, ezt azonban a bibliakritika legfontosabb eredményeinek felvázolása után tette, Rosenzweig szellemében radikálisan azonosítva a kinyilatkoztatást és a nyelvet. A KÖZGAZDASÁGTANI SZEMINÁRIUM Jelen tanulmány bevezetőjében már említettem, hogy a közgazdaságtani előadásokon és vitákon a „csütörtök”-ök és a pszichológiai szeminárium résztvevői egyaránt megjelentek; így a szemináriumok teljes sorozatán belül a közgazdaságtani megbeszélések voltak a legnépesebbek. Ez érthető, ha meggondoljuk, hogy ezek a megbeszélések foglalkoztak a legközvetlenebbül azzal a világtörténelmi fordulattal, amelynek szerkezete és következményei a második világháborút szorosan követő években váltak pontosabban láthatóvá, s amely kiváltotta a magyar társadalom gyökerekig menő átalakulását is. A szemináriumok sosem érintették a napi politika kérdéseit; a világhelyzet gazdaságpolitikai alapjellemzőinek regisztrálása azonban döntő fontosságú kiindulópontnak tűnt, jóllehet nem vált a gondolatmenet végérvényes tárgyává; a súlypont egyre inkább a filozófiai értékelmélet irányába tolódott, s az előadások második szakasza már olyan egyértelműen értékelméleti karakterű volt, hogy a sorozat egészét legalább olyan joggal lehetne értékelméletinek nevezni, mint közgazdaságtaninak. A világtörténelmi-világgazdasági szituáció felvázolását Szabó Lajos annak 866
