Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)
Szenzualitás és intellektualitás teljes áthatására, belső egységére kell törekedni. A modern lélektan és a Szentírások lélektana egybevetésének intencióját pszichológiai szemináriumának nyitányában a freudi öröm- és valóságelv, s korrespondáló újszövetségi motívumok összekapcsolásával illusztrálta. A freu- di örömelv kiábrándítóan szűk és mellékzöngékkel terhelt realitástartományt idéz az evangéliumok örömhír-voltához mérve. Anatole France szerint a legnagyobb hedonista Jézus volt. A freudi valóságelv sokkal magasabb szintű érvényesítésére van szükség; ennek felsőfoka a legvégső evangéliumi készség: elébe menni a szenvedésnek! A normális és a patologikus kritériuma az „együtt” és a „külön”. A normális karaktere az ünnep, a közösségi realitás. A szellem, az értelem közösségi realitás, az értelem tesz bennünket közösségivé. Egyetérteni annyi, mint Egyet érteni. A szeretet maximális azonosítás, identifikáció. Azonosítjuk magunkat ellenségeinkkel, ami szublimált szadizmus. A szeretet a logika forrása. Azonosság, identitás esetén minden mozzanat közös. A nyelv tisztán, korlátozás nélkül beszél közösség -ről, mégis, mikor a geometriában és a logikában közös -ségről hallanak, nem gondolnak a társadalmi közösségre, holott ez azonos vele. Visszatérve a modern pszichológia módszertani problémáihoz, Szabó Lajos kijelentette, hogy a pszichológia empirizmus—követelményét korlátozásmentes igenléssel lehet elfogadni, azonban az empíria radikalizmusára van szükség, ami annyit jelent, hogy tapasztalásunkat tisztán kell tartanunk, fel kell oldanunk a tapasztalásunkat bénító és torzító gondolati segédkonstrukciók hipnotikus hatását. E segédkonstrukciók ellen Parmenidész óta, s Parmenidész szellemében küzd az európai gondolkodás, és e szellemi élethalál-harc par excellence csataterei tér-, idő- és atom képzeteink. Maximálisan provokatív szándékkal kell leszögezni, hogy a tér-idő-abszolutizálás közösségi patológia és alkalmazható rá a Krankenheitsgewinn (a betegség profitjának) freudi koncepciója. Elfogadható a modern pszichológia módszertani objektivizmus-követel- ménye is, hangsúlyozni kell azonban, hogy a szubjektív mozzanatok végigkövetése a teljes objektivizmus. A radikalizmus titka a szubjektív mozzanatok centrumba helyezése. Kierkegaard a szubjektív analízis megújítója. Programja a névlegesen centrumban álló kereszténység tényleges centrumba-állítása, ami rávezet a szubjektív empíriára. 100 év sem volt elegendő Kierkegaard f élelmesség ének a levetkőzésé- re; egyaránt megközelíthetetlen volt a formálisan vallásos és a formálisan vallástalan irány számára. A marxizmus analóg szituációban van: Marx tulajdonkoncepciójának lényegét marxista oldalról éppoly kevéssé tudták tudomásul venni, mint antimarxista oldalról. Fel kell tárni szellemi magatartás és magántulajdon viszonyát. Ezek után Szabó Lajos az indiai hagyományban különösen hangsúlyos reinkarnáció problémáját állította pszichológiai szemináriumának centrumába; kijelentette azonban, hogy a tulajdonképpeni vizsgálat előtt pszichológiai gyanú alkalmazása szükséges. Nem illegitim szükséglet álteoretikus kielégítéséről van-e szó? A gyanú a 20. sz. emberében konstitucionálissá vált; lelkiismeretességből fél a kérdések pozitív megválaszolásától. Bizonyos ponton túl azonban a pszichológiai gyanú is gyanússá válik: a lelki problémák vizsgálatának súlyos felelősségét azzal toljuk el magunktól, hogy pszichológiai gyanúkkal diszkvalifikáljuk magunk előtt a lelki problémákat. Kialakul a pszicholó865
