Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)
4. Halmazelméletkritika és nyelvmatéziskoncepció 5. Történelemfelfogás és mozgalomelmélet. Szabó Lajos minden egyes szemináriumi találkozónkra felkészülten érkezett. Soha sem írta ugyan le előre előadásának teljes szövegét, de elég gyakran előfordult, hogy egy-egy axiomatikus súlyúnak érzett mondatát előzetesen írásban is megfogalmazta; ezeket gondolatainak exponálása során olyan lassan olvasta fel, hogy szóról-szóra jegyezhettük. Felkészülésének legtipikusabb terméke azonban minden egyes alkalommal 2—3 olyan ceruzával írott cédula volt, amelyen néhány szabadon mély-asszociált stichwort-láncot és állítmány nélküli félmondatot lehetett olvasni. Előadásaiban ezeket a cédulákat tette át folyó beszédbe, a megfogalmazás izgalmában azonban a stichwort-láncokhoz további asszociációk is csatlakoztak, aminek az adott különösen nagy perdüle- tet, hogy igen érzékenyen reagált hallgatóinak személyiségére, arckifejezésére, gesztusaira, s az előadások után vagy közben kialakuló vitákban kimondott — vagy kimondatlan — kérdéseire, aggályaira, ötleteire, vagy véleményére. Ilyen módon előadásai a rendkívüli mértékben felfűtött diskurzív improvizáció karakterét kapták, amit legfeljebb a találkozókról készült eredeti feljegyzések tudnak érzékeltetni, de hangsúlyozni kell, hogy már azok is csak kivonatát adják annak, ami ténylegesen elhangzott. Ezért jelen tanulmányunk mellett illusztrációként néhány eredeti feljegyzést is publikálunk, csupán nyilvánvaló elírásokat és értelemzavaró ismétléseket korrigálva. A korábbi szemináriumi találkozók örvénylőén diskurzív intellektuális élményének időnkénti felidézése és inspirativ erejük emlékező kiaknázása mellett már a találkozók során és Szabó Lajosban is felmerült az igény a főbb gondolatmenetek kipreparálására és a döntő fontosságú, mintegy axiomatikus karakterű megfogalmazások kiemelésére. Ez az igény a szemináriumi találkozók lezárulása után is felmerült, s 1954-ben írott fentemlített önéletrajzom megfogalmazása során arra indított, hogy megkíséreljem összefoglalni a szemináriumok teljes anyagának tematikáját és rögtön kiemelni a leginkább kulcsfontosságúnak érzett megállapításokat. Ezt akkor felolvastam Szabó Lajosnak, aki az összefoglalást igen jónak minősítette, s arra kért, hogy gépeltessem le; 5 szabványoldal lett. Szintén említett 1985—86. évi előadássorozatomban a tömörített jellemzést 150 oldal terjedelemben végeztem el. A jelen tanulmány terjedelmileg e két erőfeszítés középarányosára törekszik. A PSZICHOLÓGIAI SZEMINÁRIUM* Pszichológiai szemináriumát Szabó Lajos azzal intonálta, hogy a 19. sz. pszichológiáját Fülep Lajosra utalva lélek nélküli lélektanként karakterizálta, szembeállítva ezt a lélektant a Szentírások lelkes lélektanával. A 19. századi pszichológia sajátos pszichikai dekomponáltságát módszertanilag arra vezette vissza, hogy ez a pszichológia túlságosan komolyan vette a lelki jelenségek jelparcellázását. Pedig — hangsúlyozta — a lelki életet még alapfunkcióiból sem lehet összetenni: már az érzékelésben is jelen van a teljes én . .. * Az egyes szemináriumi előadássorozatok alább következő ismertetése során kurzív szedéssel jelöltük azokat a kifejezéseket és részeket, amelyeket lényegileg szó szerint vettünk át fent említett feljegyzéseinkből. Szó szerint jegyzett és különösen fontos részeket a kurzív szedés mellett még idézőjelbe is tettünk. Néhány — Szabó Lajos gondolkodásán különösen jellemző — kifejezést és tézist aláhúzással emeltünk ki. 864
