Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Tábor Béla: Szabó Lajosról (esszé)

„Hogyan szerveződik a mammon? — teszi fel a kérdést Szabó Lajos, és így felel rá: — a tehetetlenség, az alacsonyrendűség és a középszerűség hármas egységében. És mindez feldíszítve néhány idejében megromlott tehetség naiv hiúságával, s mindez betetőzve az ártalmatlanná tett géniusz dárdára tűzött fejével.” Ez a jellemzés félreérthetetlenné teszi, hogy azoknál az erőknél, amelyeknek gyűjtőhelye a mammon, zsugorodó lélekről van szó, s hogy ez a zsugorodó lélek a lélek-zsugorító.

Ennek a zsugorító zsugorodásnak a gyökere: a semlegesség. Szabó Lajos szerint „a mammon uralkodó tanítása a semlegesség.” A semlegesség pedig „az eredeti értékelés tagadása” és „a hazugság, erőszak és kizsákmányolás hármas szövetsége.”

A mammon uralkodó tanítása egy közvélemény uralkodó tanítása: a gaz- daságcentrikusan közvéleménnyé kocsonyásodott középszeré. Hogyan is lehetne ez a tanítás más, mint a semlegesség? A semlegesség az azonosulás ellentéte. Mivel azonban azonosulás és szeretet ugyanúgy „egyetlen valóság két kereszt- metszete”, mint értékelés és létezés — sőt ugyanennek a kettősségnek másik változata: az azonosulás az értékelésé, a szeretet a létezésé —, a középszer semlegessége magától értetődően következik teofóbiájából: abból, hogy fél a növekedéstől, a szeretettől és a második személy létezésétől. Mind a háromban az azonosulástól fél: attól, hogy fel kell lazítani önbirtokló zárt identitását. Az érték mindig azonosulásra szólít fel: az értékelés erre a felszólításra reagál. Mivel a középszer irtózik az azonosulástól, kitér az értékelés elől, az érték- választásban semlegességet tanúsít. Ez a semlegesség korántsem passzív magatartás: agresszív törekvés az érték-különbségek semlegesítésére, „az eredeti értékelés tagadása” — és a „hazugság, erőszak és kizsákmányolás hármas szövetsége”. Hogyan működik ez a hármas szövetség? Szabó Lajos ebben a mondatban foglalja össze a választ: „A mammonnak, a véres-dilettáns császárnak és írástudó lakájaiknak közös magatartása, hogy a megkötözött igazságnak teszik fel a kérdést: mi az igazság?”

A lét küzdő erőinek másik gyűjtőhelye a középpontiság. „Középpontiság: — írja Szabó Lajos — minden szorosok forrása. A szoros: keskeny út. A legnagyobb ellenállás útja.” A legnagyobb ellenállás útja a semlegesség ellentéte: olyan út, amelynek minden arasza értékelés, érték-választás, állásfoglalás.

Mint ahogy a középszerűség képviselője a mammon, a középpontiságé: a zseni. Hogy a mammon a zseni gyilkos ellensége, már előbb idézet jellemzéséből is kitűnik: a mammon attribútuma „az ártalmatlanná tett géniusz dárdára tűzött feje.” Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy zsenialitás és középszerűség ellentétek. De mikor Szabó Lajos a zsenivel képviselteti azokat az erőket, amelyek révén a lélek növekvő lélekké válik, a zsenialitásnak olyan értelmet ad, amely már túllép ezen a magától értetőd őségen. 1948-as nyelvmatematikai elmélkedéseiben ezt olvashatjuk: „Zseniális matematikus helyett azt is mondhatjuk: a növekvő lélek.” Ez az azonosítás korántsem tűnik magától értetődőnek, ha arra gondolunk, hogy a növekvő lélek, az egyetlen misztérium, a mennyek országa és a legszélesebb sor korábbi elemzéseink tanúsága szerint ugyanannak a valóságnak különböző perspektívái. Ezzel csak úgy egyeztethető össze a zseniális matematikus és a növekvő lélek azonossága, ha a zsenialitás és a középszerűség ellentétét a lélek növekedésének és zsugorodásának ellentétébe sűrítjük, a matematikát pedig a legszélesebb sorra való leképezésbe. Más szóval: ez az azonosítás egyértelműen a növekedés diagonálisával szeli át szellem és lélek szféráit.

844