Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Tábor Béla: Szabó Lajosról (esszé)

létezőre, minél élőbb, tehát minél mélyebb ellentmondásokat egyesít magában. A növekvő lélek esetében ilyen labilitást fokozó ellentmondás a lélek-tágító és lélek-zsugorító erők együttes jelenléte is.

A lélek-tágító ugyanis soha sem jelenik meg egyedül a lélekben: elmaradhatatlan kísérője a lélek-zsugorító. A lélek maga választ növekedés és zsugorodás között. Ebben rejlik a szabadsága és ebben rejlik a lélek növekedésének az a paradoxona is, amely „növekedési fájdalmak” formájában ad életjelt magáról. Az olyan növekedés, amely a lélek-zsugorító jelenléte és ellenállása nélkül következik be, már nem növekedése, hanem zsugorodása a léleknek: kóros növekedés. Ennek a figyelmen kívül hagyása a moralizmus minden kártevésének gyökere: a moralizmus érintetlenül hagyja a lélek-zsugorítót. A szellem — vagyis maga az értékelő lélek — mindig a lélek-tágító és lélek-zsugorító feszültségében választ. Ezen a feszültségen belül a lélek-tágító túlereje és integrálódása a lélekbe az az alapérték, ami minden érték mértéke és modellje. A lélek-tágító túlerejének integrálódása a legrövidebb formula a lélek növekedésének genézisére. Ahol ez a túlerő nem érvényesül, ott a lélek nem növekszik, hanem zsugorodik.

Ha nincs is Szabó Lajosnak külön emblémája a zsugorodó lélekre, nyilvánvaló, hogy a lélek-zsugorító mammon egyben zsugorodó lélek is, és hogy a lélek tágítója csak a növekvő lélek lehet. A növekedés és zsugorodás, lélek-tágítás és lélek-zsugorítás két ellentétes irányú mozgását és funkcióját Szabó Lajos a középpontiság és középszerűség ellentétére képezte le: „Középpontiság és középszerűség á létezés minden küzdő erőinek végsőkig polarizált gyűjtőhelyei.” A középszerűség képviselője a mammon. Ezt többszörösen is kiemelte Szabó Lajos. „A mammon — írta — a gazdaságcentrikusan közvéleménnyé kocsonyásodott középszer.” Három koncentrikus kör írja itt le, hogy mi a mammon. A legszélesebb kör szerint a mammon: középszer. Ez, mint tudjuk, azt jelenti, hogy növekedésre képtelen, és ezért lélek-zsugorító. A kettőt közös kifejezésre hozhatjuk: teofóbia. A középszerűség lényegében beteges irtózás attól, hogy a lélek felnőjön a legnagyobb elgondolhatóhoz, s így a második személy létezésének csodájához. A növekedésre való képtelenség mögött a szeretettől való félelem rejlik.

A középső kör szűkíti ezt a legszélesebb jelentést: a mammon nem a középszerűség általában, hanem a „közvéleménnyé kocsonyásodott” középszer. A jelentésnek ez a szűkítése egyben érték-szűkítés is. A középszerűségről le- hámlik a rátapadt személyességnek, az a maradéka is, ami ha szeretetre nem is, de legalább a szeretettől való rettegésre képesítette. Csak így, sterilen közömbösítve lesz a középszerűség a mammon jellemzője: a mammon a társa- dalmasodott középszer.

Végül a legbelső kör ennek a társadalmasodásnak is a legszűkebb horizontot adja: nem bármilyen közvéleménnyé kocsonyásodott középszer a mammon, hanem csak az, amelyik „gazdaságcentrikusan” kocsonyásodott közvéleménnyé. Hogy mire gondol itt Szabó Lajos, megvilágítja a Gazdaság és gazdaságtan című írása: „Werner Sombart a modern kapitalizmus korszakáról szólva azt írja, hogy helyesebb volna a kapitalizmus korszaka helyett a gazdaság korszakáról beszélni. Mi tökéletesen egyetértünk ezzel a sombarti felfogással.. . Szemben a valósággal, az európai ember tudatában, hamis tudatában, ideológiájában a gazdasági kérdések kerültek előtérbe.” S a gazdaságcentrikusan közvéleménnyé kocsonyásodott középszer képviseli azt a materializmust, amely „világnézetté sűrített félelem a testi-lelki-szellemi valóság-körforgás gazdagságától.”

843