Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Petrik Béla: A Bethlen Gábor Alapítvány

zisztenciáját feláldozva állt ki a nemzetiségek egyre szaporodó sérelmei ellen, aki beadványok és levelek egész sorában tárta fel egyre nyíltabban a kisebbségek autonómiájának fokozatos és tudatos felszámolását, s ebben a munkájában emberi meghurcolása sem akadályozhatta meg; s ilyen személyiségek az idei díjazottak közül Janics Kálmán orvos, és Duray Miklós, geológus, a szlovákiai magyarság jogvédelmének folytonosságát biztosító két legkiemelkedőbb egyénisége. Az a Janics Kálmán, akinek A hontalanság évei című könyve először festett reális képet a szlovákiai magyarság 1945 és 1948 közötti történetéről, megpróbáltatásairól. Az a Duray Miklós, aki Kutyaszorító című munkájában az 1948 és 1980 közötti időszak szlovákiai magyar nemzetiségének sorsát kíséri nyomon.

A díj odaítélésénél sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy mely régióban is élünk, mivel is tartozunk e sajátos közép-európai szellemiségnek, névadónk s a magyarság legjobbjai tevékenységének — így az Önök kollégiumának névadójáról, Németh László munkássága egyik fő mozgatórugójáról: a „tejtestvériség” gondolatáról. Ebből a megfontolásból kapott tavaly Bethlen- díjat Zbigniew Herbert, a Herder-díjjal kitüntetett lengyel költő és esszéista, az idén Bohumil Hrabal cseh író, akik a közép-európai hagyományok ápolásával kívánnak hidat (építeni a régió és Európa nemzetei között. Hrabal csakúgy mint Herbert, emellett a magyar költészet értő, elkötelezett barátja is.

A Bethlen-díjak mellett az alapítvány idén osztotta ki első alkalommal az erdélyi Márton Áron püspökről elnevezett emlékérmeket. Ezt az a tíz személy- szervezet-közösség kapta meg, akik a BGA szellemében a legtöbbet munkálkodtak. Idén elsősorban az Erdélyért, az erdélyi magyarság és a nemzetiségiek ügyében tevékenykedők érdemelték ki ezt az elismerést. S mint ahogyan a Bethlen-díjaknál is, itt sem mérlegelési szempont a díjazottak állampolgársága. Talán érdemes a díjazottak beszédes névsorát ismertetnem: Erdélyi Világ- szövetség, a Magyar Emberi Jogokat Védő Alapítvány (USA), Zsére község lakói (Felvidék, Zoboralja), akik faluközösségként tiltakoztak a romániai falurombolás ellen; a Kriterion Könyvkiadó évtizedes tevékenységéért; az 1988. június 27-i tüntetés szervezői; a debreceni Szent Anna Római Katolikus plébánia és hívei, akik első istápolói és segítői voltak (és ma is azok) a menekülteknek; a rákosszentmihályi református egyházközség; Bárki Éva Mária jogász, aki a menekültek nemzetközi képviseletét és jogszolgálatát látja el (Ausztria); Dr. Kiss Ferenc; és Henryk Jankowsky atya, a gdanski Szent Brigitta templom plébánosa, aki misét tartott az erdélyi magyarokért, szolidaritásukról biztosítva őket.

Bár, mint mondtam, a díjátadás az Alapítvány leglátványosabb tevékenysége, munkánk természetesen nem merülhet ki ebben. Erdély, az erdélyi magyarság és nemzetiségiek brutális pusztításának terve mindenkit cselekvésre késztet. A BGA-nak ezért meg kellett találnia ebben a kérdésben is a segítségnyújtásnak azt a formáját, amely adottságainak és lehetőségeinek leginkább megfelel, és ami talán a leghatékonyabb. Hiszen szűkös anyagi keretei között a szociális segítsiég, tehát a napi, anyagi segítségnyújtás nem áll módjában, bár számos esetben ezt sem tagadhattuk meg. Erdély sorsát sajnos nem a két szomszédos ország fogja rendezni, mint ahogyan nem is ők juttatták ebbe az áldatlan, tudatos megosztásra törekedő helyzetbe. Ezt a nagy és kisebb hatalmak döntötték el, ők is tehetnék jóvá. Az ő figyelmüket kell felhívni, az ő közönyüket kell határozottan szétzúznunk. A Szovjetunióra is számíthatunk, bár ő maga is kiűzd nemzetiségeivel, így Nyugat fele kell fordul75