Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Szemináriumi szövegek
az áttekintést választom, természetes, hogy eltévedek. Probléma feloldása egy nagyobb problémában; ott válik áttekinthetővé. Az átfogóbbtól nem tekinthetünk el! A János evangélium és az upanisádok: az egyetlen misztérium, a kijelentés technikája, a nyelv szerkezete. János: Kezdetben vala az Ige... minden ő általa lett... és semmi sem lett nem ő általa. (Exhaustiós módszer, Dingler- nél a negatív bizonyítás a technikai gondolkodás alapmódszere: bizonyítás kontrollja, teljes formára való kiegészítés, exaktság negatív állítással.) A „Keressétek először az Isten országát”—motívum az upanisádokban: az éhség és a szomjúság az isteneknek adott áldozatokból részesül. A buddhizmus és a jóga már hathat (publicitást kaphat), a forrás, a véda nem. A forrás dogmatizálhatatlan. Erre nem hivatkoznak és evvel nem szállnak szembe. Az első upanisádok a teljes, szabad kutatás tere. Minden szabad kutató hivatkozhat az upanisádok elejére, mint dogmára. Viták: Ha bagatellizálják a két álláspont közti különbséget („szőrszálhasogatás”), akkor nyugodtan el is fogadhatják a miénket! — A viták improduktivitása elvi alapunk kell legyen. Ha érvekkel meg lehetne győzni valakit, akkor bebizonyosodna az ellenkezője annak, amit állítunk, annak, amiről meg akarjuk őt győzni, hogy: az értékelés egzisztenciális, elszakíthatatlan az embermozgató és minden tettet és szándékot és életformát átható összértékeléstől. Nem belemenni abba, hogy két álláspont van, amelyik össze akarja mérni az erejét. Mi akarjuk összevetni magunkat önmagunkkal. Ha belemegyünk valami „objektivizmusba”, nem értékelve vitázunk. Ö nem akar összemérni. Tudjuk, hogy csak értékelőleg beszélhet. Mi pedig objektivitást követelünk hangulatilag és stílusban. Arra kell rávenni magunkat, hogy ritkán, körülbás- tyázottan mondjuk el annak a körét, amit el akarunk és el kell mondanunk. — Nem provokálunk, hanem az adott helyzetben sorrend szerint próbáljuk elmondani, amit a legfontosabbnak tartunk. A többi nem ránk tartozik. Csak akkor tartozik újra ránk, ha reflektálnak. Türelemmel rávezetni: „Nézd meg jobban!” Ez csak akkor érvényes, ha megvan a szándék az erősebb nézésre. Szemléleti rávezetés lehetséges, ha értékelő sora pozitív, ha közeledni akar. Ha csak a hangsúly árnyalatában is benne van az, hogy „nem fontos ...”, akkor az udvariasság és az ökonómia is azt követeli, hogy elbúcsúzzunk. Éppen azt hagyjuk ott, aki alapvető félelemtől hajtva menekül? — A problémáktól fél. A megoldás szilárdságától fél, fél a káosz megszűnésétől, fél a nihilizmus megszűnésétől, az atomizáltság, az impresszionizmus, az uralkodó felfogás és uralkodó osztály megszűnésétől fél. Lehetséges ez a megszűnés? — Akkor nem rejthetem el saját rendezetlenségemet a káosz szénakazlába. Az uralkodó osztály félelme: uralkodhat más, mint én, a káosz? — Hamvas: Minden krízisben van. De: a kapitalizmus nincs. Ö a káoszból él, és abból, hogy minden krízisben van. Az vagyunk, amiből élünk. Nem prédikátor és agitátor módjára utána szaladni. Ez még belső impulzus formájában sem merülhet fel... hogy a menekülni hagyás által is szabadságot kapjon. — Ez vagyok, ez akarok lenni. Bemutatkozni. Ez a mértékünk. Ha most mondunk valamit, ezután nem mondhatják, hogy nem fontos. Feladatunk: minden helyzetben tudjuk megmondani, hogy kik vagyunk. 824
