Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Szemináriumi szövegek

K. Gy.: A fluidális gyerek-egység és a keményhéjú klasszikus fogalmak kettőssége. A gyerek-egység nem fluidális, hanem reális, a gyerekegység flui- dálisan jelenik meg Rilkénél; az eszköztelenség fluidalitásának visszavetítése. Módszer a keményhéjú fogalmak burkának robbantására: a kutatás technizá- lása, a szellemi mozgások mozgásgörbéinek tudatosítása. Sz. L.: Az eszköz tagadása: hybrisz, gőg. K. A.: És az eszköz ahumánus karaktere? K. Gy: A proletár az eszközök eszköze. Sz. L: Novalis: „Az ember hasonlat”. Az ember eszköz, kép, médium, kí­sérlet, közvetítés. Az esztétikai imperializmus: a primitív népek és színes fajok művészete, mint nem-művészet. A görög művészet túlértékelése: fehér imperializmus. — Háttérben küzdelem az őskommunizmus ellen. Mire irányul az esztétikum befogadó-karaktere? A lét gazdagságára, a lét kozmogrammjára. Abszolút közösségi karakterű. Esztétikum: a hasznossági, felső fokon az etikai célszerűség feloldása. Hasonlat-hasonítás-áthasonítás: ez a humánus az eszközben. Az ahumá- nusság nemcsak az eszközre, hanem magára az emberre is jellemző. A nyers eszközszerűséget feloldjuk a művészi alkotásban. Minél mélyebb diszharmó­niák, eszközszerűségek feloldása: ez a mértéke, az értékmérője a művészi al­kotásnak. Hogy milyen alsó realitásokat tud esztétikumba oldani. Etikum, logikum és esztétikum rangsora abszurd. Áthatás, örvénymozgás van, mellérendeltség. Rangsorolás itt rombolás. Esztétikumot logikum nélkül megfogni próbálni azért nem lehet, mert nincsenek külön: nem esztétikum az, amit így — külön — meg akarok fogni. „Funkcionális megnyugvás”. Az etikum in statu nascendi-szerűsége. Nietzsche: A morál mint etikai giccs. Az állandóan devalválódó etika. Nietzsche nyugalom-traumája Ebner értelmében: irritáltság Krisztustól. A régi gondolat, az egyetlen gondolat mindig új tapasztalatot teremt. * Sz. L. 1947. VII. 23. K. Gy: Tér és krisztológia. Alaprajz, anyag, szerkezet, forma, tömeg, funkció, munka: a térképzés derivátumai. A világ teremtése, a tér teremtése: a hely teremtése a Bibliában. „A vi­lág teremtésétől készített hely.” A külső sötétség: teretlenség, aránytalanság, fénytelenség. A testek feltámadása. — Az ipar és természet dualitása ellen: „iparosított természet” — „El a zöldbe” ellen: „Hajtsátok uralmatok alá a föl­det.” Dolgok viszonya — emberek viszonya. Sz. L: Mi a természet? Felteszi-e ezt a kérdést a természettudomány? Kinek van kapcsolata a természethez? Paraszt, ipari munkás, kísérleti fizi­kus ... A természet az iparban jelen van! Dualizmus az ember és (megismerő) cselekedetei között. El kell tolnunk magunktól a szerszámot, mert igenis más, mint mi. — A megismerés szer- számosítás. — Önmagunk képére formálni. . . humanizálás ... alimentáció. Olyan távolságra tolni a szerszámot, mint amilyen ahumánus ... a meg­szépítő távolságra ... a reális távolságra ... a tiszta látás távolságára ... úgy 816

Next

/
Thumbnails
Contents