Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: "Teizmus és ateizmus roppant erőinek kereszteződése" - Szabó Lajos: Nietzsche

3. kínzó clairvoyance: a nihilizmus feltartóztathatatlan áradása;

4. az önmagukban is hatalmasan élő pesszimizmus és nihilizmus dekom- ponálása;

5. a nihilizmus Lust-Unlust világával a legmélyebb szenvedés és legmagasabb, legszétáradóbb öröm élt életének szembeállítása.

Kierkegaard Nietzschét majd félszázaddal megelőzve megvonja az európai szellemi fejlődés mérlegét; a keresztény Európa tizennyolc századát kell megsemmisíteni, meg nem történtté tenni, hogy újra lehetségessé váljon az egyéni: a kertesztényi élet. Ennek az egyszerű, paradoxul éles álláspontnak élete vége felé kifelé is érvényt szerez. Ha lényegében azonos is Kierkegaard felfogása a kereszténységről Nietzschéével és Dosztojevszkijével, mégis ő, akit apja kora gyermekkorától kezdve szinte dresszírozott és trenírozott a keresztényi teológiára, mint szigorú és végletes szerzetesrendekben, ő, aki tényleg teológus lett, aki Hegel, Schelling és a korai német romantika első tovarezgésével még személyesen kerülhetett szembe, ő, aki a nagy triászból a szó legmélyebb és legszélesebb értelmében beleszületett és benne élt a keresztény európai tradíció árjában, éppen ő talál a legkevesebb mentséget az uralkodó európai kereszténységre, épp ő kerül a legegyoldalúbban éles paradoxiával tizennyolc évszázaddal szembe. A szabad szellemű Nietzschének ezer dicsérete, mentsége, ujjongása van erre az uralkodó európai kereszténységre is, és minden felháborodását, minden szakító élességét itt, ezen a ponton is egy nagy Igenné öleli össze. (Lásd: a püspöki típusról, az aszkétizmusról, a bibliáról, a Wahrhaftigkeitről, a renaissance-pápaságról, a barbarizmus megtöréséről, a zsidóságról és a kereszténységről, az igaziról és az uralkodóról egyaránt, mint hatványozott zsidóságról.)

A NIETZSCHEI ELLENTMONDÁSOK

A nietzschei ellentmondások forrásai:

1. intellektuális becsület plusz a szubtilitás és monumentalitás kézitusá- ja — a gazdagság zavara;

2. a két XIX. század inkarnációja egy személyben. A nihilista és a nagy Ámen;

3. a zseni öntudata és önkritikája;

4. a minimális visszhang híján Nietzsche nem juthatott saját teljesítménye eleven áttekintéséhez;

5. privációk: dimenzió-tudatosság, hamanni nyelvbölcsesség, természet- tudomány, technika és gazdaság százados körforgása. (Lásd később: pozitivizmus, a nagy per, hitvallás és Lippenbekenntnis, érzékenység, absztrakció, természettudomány a természettudósokkal szemben, törvény, technika, sámán, Macht, aszkétizmus, Newton/Freud ...).

Mit jelent és mit kellett, hogy jelentsen a nihilista és a hívő Nietzsche per- szonáluniója?

Azt, hogy a hívő, alkotó, teremtő Nietzschének mózesi, Jordánon innen maradó, de a Kánaánban bízó és látó sorsa volt: a hívő, az igenlő Nietzsche alap- és cél-gondolatai, ha a teljes érettségen nihilista, Karamazov Iván-i, mózesi küldetése értelmében innen is kellett maradniok, az életnek olyan gazdagságát, olyan erejét reprezentálják, amelyet azóta sem értünk el.

792