Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Golovics Lajos: "Szemérmes absztrakció" (Bartha László életmű kiállítása - Szombathely, Miskolc, Budapest)

Pedig ma is izgalmas lenne látni, milyen műveket festett Bartha a római, majd a francia periódusban, s nem utolsó sorban megízlelni valamit abból az 1946-os Rippl-Rónai Társaság szervezne kiállításból, amelyein B|arthn is ott volt, s amelynek bevezetője többet sejtet, mint egyszerű csoportos bemutatót. Elég csak a Genthon István tollából született maniifeszítuim-értékű bevezetőt átfutni, amelyből pár sor így szól: „Korai fekete képeiből, színes interieurjeiből, késői pasztelljeiből a szabadság vágya és tisztelete ütközik ki. Ez munkásságának legnagyobb tanulsága, mely drága örökségül most a nevét viselő társaságra jut. Erdő nincsen madár nélkül. A művészetet a szabadság élteti.”

A szombathelyi kiállításon rögtön az Ajka sorozat követi 1959—60-ból a római és poszt-nagybányai ízű periódus néhány képét. Az ötvenes évek kényszerpihenője után tisztességes művészi szándék és érdeklődés sugárzik e képekből. Frank János 1966-os riportjában beszél erről Bartha László, amikor kifejti, hogy „számomra legalább olyan döntő az ajkai alumíniumgyárral való megismerkedés, mint a jeges Balaton látványa. Ugyanúgy a ritmus és az árnyak a fontosak. Mert a festőnek az üzemben sem szabad a száraz konstatálásnál maradnia. Nincs a világnak olyan témája, képtárgyia, aimiiit ne lehetne festőilleg megoldani.” Aj.ka-sorozata, bátran mondhatjuk, hogy kiemelkedik a kor hasonló kísérletei közül, s valóban szervesen kapcsolódik festői megoldásában a későbbi művekhez.

Figuralitás és nonfiguráció között. Ezt a címet is kaphatná az 1959 és 1984 közötti időszak, amely felbontható földrajzi értelemben Tihanyra és Kőszegre, valamint művészeti összefüggésben jellegzetes tematikára. E sorba illeszkedik a Balaton, az Erdő, a Meteora, az Istria, Műterem, Cirkusz, Erdély tematika. Megfoghatjuk e periódus lényegét úgy is, mint Németh Lajos teszi fentebb említeííit művében, mely szerint „a dekorativitás szellemében absztrahálta motívumait (Erdő 1965, Interieur- sorozat). A jégborította víztükör kristálytörései szellemes forma játékokra adtak lehetőséget és e formajáték nonfigurációba torkolllt. A szerkezeti elem, a komponálás, a mélyebb eszmei gondolat nem érdekli, célja a faktúra izgalma és a koloritél70