Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Golovics Lajos: "Szemérmes absztrakció" (Bartha László életmű kiállítása - Szombathely, Miskolc, Budapest)

mény megjelenítése. Mai festészetünkben ő tolmácsolja leghitelesebben a látvány tiszta örömét, a valóság festői szépségét.” Ebben a szellemben született az itt bemutatott Istria (1977) és a Leander-torony (1978) is. Bartha művészetének hasonló megközelítése jellemző P. Szűcs Juliannára is aki ,;a hűvös-derűs egyensúlyba szerkesztett Bartha-féle természetiratokról” így ír 1978-ban, a Barbáraink a kertben című cikkében, ahol Barthát és Borsost mutatja be: „Ahhoz, hogy ’meggyanúsíttassanak’ absztrakt formációkkal: kevesek is, sokak is. Kevesek annyiban, hogy mindkettejükből hiányzik az élménytől elszakadni akaró tiszta törvényszerűségek meg- és kifejtésének szándéka, sokak annyiban, hogy képtelenek ösztövér tételek illusztrálására. Flórával, architectúrával, levegővel húsosítják az elméletet.” Nem vitatva e megállapítások igazságát, fel kell azonban hívnom a figyelmet az 1970-es és az 1971-es Harc az angyallal című két képre, amelyek egy új szándékot, útkeresést jeleznek, sodró lendületű expresszív megjelenésükkel jelzik, hogy a mester hajlamos sokkal elvontabb előadásmódra is. E két mű, egyedülállóságuk ellenére, vagy talán pont ezért kiemelkedő darabjai e periódusnak.

E beszámoló elején Barcsay 1982-es kiállítását emeltem ki, mint párhuzamot, s mint minőségileg újat, a korábbi „szemérmes absztrakciódhoz képest. Barthánál 1984-ben indul egy új periódus a Baljós jelekkel és a Látjátok feleimmel. Biztos vagyok benne, hogy ha legfrissebb művei önálló tárlaton kerültek volna közönség elé, hasonlóan reveláció-értákűeik lettek volna, az életmű egészéit koszoirúzva. így viszont e művek ereje beleolvadt az életmű-kiállítás adta sorba, bár ezt egy szerencsésebb rendezés legalább kihangsúlyozhatta volna. Melyek ezek a művek, hogy legalább papíron erősítsék egymást? íme: Valaki árnyéka 1986; Tova tűnő szép életünk 1986; Cím nélkül 1987; Áthatolhatatlan üzenet 1987; A jövő háború győztesei 1988; Holdtölte 1988; Elhaló léptek nesze 1988.

Mitől mások ezek a művek? Talán attól is, hogy amit Németh Lajos húsz évvel ezelőtt joggal mondott, mára megváltozott. Az idős mestert műveiben is elkezdte érdekelni „a mélyebb gondolat”, s ennek eredményei legutóbbi festményeiben is ma71