Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: A mammonizmus természetrajzához
Az első példa is és a második is az úgynevezett érzéki csalódások esetét képviselik, és a görögöknél és minden filozófiai ébredésnél az érzéki csalódások esetei bizonyos racionalisztikus tendenciák parádé-érvei voltak a leszűkített, sőt valódi empirizmussal szemben is. Nos, nemcsak az empirizmust, de érzékszerveink értékét, megbízhatóságát és hitelét is meg kell védenünk ezzel a fajtájú indirekt apriorizmussal vagy szkepticizmussal szemben. Nem igaz az, hogy én azt látom: „a nap keleten felkel, és körmozgásban elmozdul a félteke mögött, és nyugaton lenyugszik”. Ezt én nem látom a szememmel. Ez a szememmel látottaknak kiegészítése egy vagy több teóriával — ami nem volna baj. A baj az, hogy a szememmel látottaknak önkényes, rossz, értelmüket vesztett teóriákkal való kiegészítése! Senki a napot nemhogy „felkelni” nem látja, de még elmozdulni sem. Látni csak azt látjuk, hogy egyszer ezen a „ponton van”, másszor a másikon, egyszer kisebb, másszor nagyobb, egyszer ilyen, másszor meg másmilyen színű — ez az, amit látunk! a többi interpretáció, mégpedig rossz interpretáció! Csak hűségesen ki kell fejeznünk, szóba kell hoznunk érzékszerveink jelentéseit, és nem nyakukba varrni gondolkodás-lustaságból elavult és nyelvünk szerkezetébe beivódott rossz teóriák hibáit — és mindjárt nem lesznek „érzéki csalódások”, mint ismeretelméleti argumentumok a szkepticizmus mellett, vagy érzékszerveink élet- és megismerés-képessége ellen. Amit látok a napról és amit a csillagászat mond a napról, azok nincsenek ellentétben egymással. Ellentétben csak a nem-gondolkodásból származó álteóriák vannak a gondolkodásból származó valódi teóriákkal. És ez így is van rendben! Jelenség és létezés itt is együtt jelentkeznek és együtt léteznek. A szivárványt látom, de nem tudom, mi az? nem tudom, mi van mögötte? A szivárványt látom — és tudom, hogy mi az: szivárvány: az éppen, amit látok! Amit nem tudok vagy rosszul tudok, az egészen más! Nem tudom, hogyan keletkezik a szivárvány! Nem tudom a szivárvány-jelenség és szivárványlétezés összefüggéseit más jelenségekkel, illetve létezőkkel. Ezek a jelenség- és létezés-összefüggések nem jelentkeznek számomra, és ezért hiúságom nem önmagam, énem gyenge érzékenységét és felfogó-képességét okolja, hanem a „dolgokat”, melyek „magánvalókká” rejtőznek, és „gyenge” érzékszerveinket, melyek mintha azért szerveződtek volna, hogy érzékcsalódások útján elrejtsék előlünk a valóságot! Minden létező: jelenség, minden jelenség: létező! Minden létezik! De akkor az egymást „kizáró” különbségek és ellentétek: az ellentmondások, maguk az „ellentmondó” „dolgok” is léteznek! Semmiféle dialektikus logika nem térhet ki önnön útjának eme végső konzekvenciája elől. Ha mégis kikerülni próbálja a kérdést (lásd: Hegel), akkor recept szerint előállította azt a fajta mosogatórongy-dialektikát, amivel mindenkor mindent és mindennek az ellenkezőjét előadni, bizonyítani, illusztrálni és megcáfolni lehet. Másrészt az ellentmondó létezés tudomásulvétele sem lehetséges az identitásindítékok és -mozgástörvények érvényének teljes épségben tartása nélkül! Még tovább menve azt kell mondanunk: a dialektikus logikák beváltatlan ígéretét, „az ellentmondó létezés” tudomásul-vételét csak az teszi lehetségessé, hogy felismerjük az identitás princípiumainak minden arisztotelészi logikán és úgynevezett identitás-filozófián túlmenő érvényét. 784
