Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: A mammonizmus természetrajzához
Minden létezik! tehát az egymást kizáró különbségek és ellentétek: az ellentmondó, végső-fokon az ön-ellentmondó létezők is! — persze mint egészen specifikus lét-egységek. Hogy az ön-ellentmondó lét-egységek egészen specifikus módon léteznek csak, abban ezek a létezők csak igen nehezen megfogalmazható * módon különböznek a létezők összes többi típusaitól, amelyekre mind egytől egyig érvényes, hogy csak egészen specifikusan, minden mástól elkülönbözve léteznek! Semmiféle létező nincsen hasonlóság, sem különbözés nélkül! A hasonlóságot ki-nem-záró, azt önnön alapjaként fenntartó különbözés maga a lét! Ismerjük meg hát az ellentmondások természetrajzát! Foglaljuk őket fogalmainkba, járjunk el úgy ezekkel a kiirthatatlan ellentmondásokkal szemben, mint a járványokat okozó bacilusokkal! Készítsünk belőlük védőoltásokat — ellenük! Keverjünk italt — szomjúságból. Vannak, akik félnének egy világtól, melyben nincsenek már ellentmondások! Megértjük ez a félelmet! Mégis és éppen ezért a legfontosabb feladat az ellentmondások legyőzése és feloldása. Két okból is: először, mert az ellentmondások legyőzése nélkül minden, lét és élet felbomlik; másodszor, mert minden feloldott ellentmondás ezer új ellentmondásnak, ezer új életnek a szálláscsinálója! Nem kell félnünk semmiféle valódi, ellentmondásokat és paradoxonokat kiirtó racionalizmustól (a „szárnyas értelem” Tábor Bélánál!): minél mélyebb részesedésünk a Logoszban, annál gazdagabb az érzékenységünk a kibontakozó ellentmondásokkal szemben. Emberi törekvés, alkotás, kutatás így hajol a nagyobb, a mélyebb, a rejtettebb ellentmondás felé. Az ellentmondások azok az uralkodó Gibraltár-szorosok, azok a keskeny utak, a minden életet uraló legrövidebb utak, a legnagyobb ellenállás útjai, azok az útkereszteződések, ahová szenvedéseinknek, ellenségeinknek, a gonosznak elébe mehetünk! összefoglalás kiegészítéssel: minden létező jelentkezik, különbözik és hat! „Valamiképpen”, „a maga módján”. Semmilyen létező sem lehetséges jelentkezés, különbözés és hatás nélkül. Jelentkezni, különbözni, hatni — ezek a létezés élet- és létfunkciói. A létezés ettől és ebben létezés! Ebben önmaga. A sorrend sem egészen véletlen. Fokozás van benne. Mert a különbözés is jelenség jelentkezése, de több aktívagresszív mozzanattal önmagában. A jelenség-jelentkezésben a passzív mozzanat volt túlsúlyban, a különbözésben a passzív és az aktív-agresszív mozzanatok mintha egyensúlyba kerültek volna. A hatás a felső fok. A jelenség komplementer ellentéte, az aktív-agresszív mozzanattal túlsúlyban. Sokszor ezen túlmenően a passzív jelenség-mozzanat elenyésző háttérbe szorulása. Ezeken a pontokon átmenet a hatékonyság és okság gondolatához. Az okság gondolatának mai problematikussá válásában ide kell visszamennünk. Az okság nyelvi elemzéséig. Ezt, illetve ezt is jelenti a „nyelv realitásának tudomásulvétele és visszahódítása!” Ide tartoznak Pauler Ákos logikai princípiumai. Mostani problémáink szempontjából feldolgozva: semmilyen létező sem létezhet, többé vagy kevésbé sűrű azonosság, osztályozottság és összefüggés nélkül. Axiomatikus sorrendi precizitás szempontjából osztályozottság helyett sokszor jobb a rendezettség és rendezés szavak alkalmazása, ök a megfelelő középértékek a „telített” azonosság és a „vonalszerű” összefüggés kifejezések között. 785
