Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: A mammonizmus természetrajzához

A mammonizmus természetrajzához

A magánvaló eszköz a gazdaság, a gazdaságtan, a szociológia és az ateista tömegszocializmus alapkategóriája! A valóságos eszköz a céllal szemben eszköz, a célhoz való vonatkozásában.

Eszköz cél nélkül — nem eszköz.

Minden cél meghatározott cél, minden eszköz meghatározott cél meghatározott eszköze. Tehát: cél nélküli, vagyis meghatározott cél nélküli eszköz: nem eszköz. Az eredeti cél nélkül az eszköz eredeti értelmében és értékében megszűnik létezni, megsemmisül. Az eszközt eszközzé a cél teszi.

Az őrület három irányban szakszerűsítve és fixa ideává sűrítve:

1. a magánvaló dolog,

2. a magánvaló jelenség,

3. a magánvaló igazság:

— Kant, Comte és Bolzano.

Előre bocsátottuk e három hatalmas, kort kifejező gondolkodó alaptételeit, egymáshoz gyűjtve, osztályozva és értékelve, annak érdekében, hogy sűrítve és .tisztán lássuk azoknak a romboló gondolatoknak néhány fontosabb képviselőjét, melyektől életünket meg kell szabadítanunk. A megszabadítás útja és módja az, amit Ebner a gondolkodó életfeladataként határoz meg: a szavak latolgatása. Szokatlan és sokszor nehézkes munka. Nem mintha elvben nehézkesnek kellene lennie, hanem mert még a munkánk kezdetén vagyunk, és azután azért, mert az ellenállás nyelvünk őrületektől való megtisztításával szemben elképzelhetetlenül nagy. Ellenséges atmoszférában dolgozunk: ez a nehézkesség másik értelme.

Minden létező jelenség, minden jelenség létező.

Minden létezik. A „minden”, a „létezés”, a „jelenség” — kölcsönfogalmak. Egyazon valóság különböző célok irányában és érdekében véghez vitt kereszt- metszetei! Egymás kritériumai. Egymáson és egyenrangú rokon-szavainkon kívül nincsenek és nem is lehetnek más kritériumaik. Mindannyiuk lényegéből következik ez.

Minden létező jelenség. Nyilvánvaló, hogy nem tapasztalhatunk létezést és létezőt jelenség, megjelenés nélkül, akkor sem, ha a „tapasztalás” szót a nyelvhasználat szűkebb, kanti értelmében vesszük. De ha ebben a szű- kebb értelemben nem is beszélhetünk létezés és jelenség függetlenségéről, külön- és magánvalóságáról, logikailag feltételezhetjük talán a kettő külön-való- ságát! Elvben ez kétféleképpen volna lehetséges;

1. létezőről tudnánk jelenség nélkül,

2. vagy jelenségről tudnánk létező nélkül.

Tudtunk valaha létezőről jelenségtől függetlenül? A helyes szóhasználat értelmében soha, az uralkodó helytelen szóhasználat értelmében igen! Egy bolygó pályáján eltéréseket fedeznek fel a csillagászat törvényei által feltételezett görbétől. Egy kutató arra a feltevésre jut, hogy az eltérést egy másik csillag vonzása, befolyása okozza: az eltérés adataiból kiszámítja, hol kellene lenni annak az égitestnek, mely ezt az előírásostól eltérő pályavonalat okozhatta. A csillagászok a kiszámított pontra irányítják látcsöveiket: egy új csillagot fedeztek fel. Ez volna a legközismertebb és legkézenfekvőbb példája: létezőről való tudásunknak — jelenség nélkül!

782