Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Filozófia (A filozófiáról, Kantról, Identitás)
Nos, talán éppen ezekben az ellentmondásokban rejlik a filozófiai bevezető kísérletének végső értelme! Joggal ellenünk vethetik: ilyen felfogás mellett kísérletünkben minimálisan két belső ellentmondás van. Először, hogy küzdünk a közfelfogás szükség- szerűnek felismert hibája ellen: másodszor, hogy küzdelmünk közben megfeledkezünk arról, hogy a kor hibája a küzdő hibája is, és így a közfelfogás eddigi hibája helyére legfeljebb a magunk hibáját helyezhetjük. Mindez így volna igaz, ha az egyén nem állhatna szemben korával. De az ember egyszerre történelmi és történelem-feletti lény. A történelem lényegét éppen a történetiségnek és a történelem-felettiségnek ez a komplex ötvözete adja. Tehát lehetséges a kutató részéről a filozófia megismerése és nevén nevezése a kor szükségszerű tehetetlenségével szemben és lehetséges feltételeznie egyes egyéneket az új generáció köréből, akiket figyelmeztethet saját erejükre, hogy szemben állhatnak a kor tehetetlenségével, hogy ettől nem kell mint gőgtől félniük, tájékoztathatja őket első lépéseiknél, és ezzel a filozófia mindenkor megújuló alaptörekvésének új kutatóit segítettük a korral szembeni kibontakozásukban, és így saját legmélyebb törekvéseinkben nyertünk új szövetségeseket. * A történelmileg adott kutató empirizmus metodikája, amit bírálunk: egy reflexmozdulat öntudatlanságával való alkalmazása generációk munkáján keresztül magától értetődővé vált s egyetemes életformák által kiküzdött hitnek, bizalomnak (félelemmentességnek), világfelfogásnak, alapképességek, többrétű közösségi tények komplexumának. Ezek a módszerek szükségképpen válságba kerülnek az alapjukat képező hit, életforma és világfelfogás megváltozásával. Ezt a változást részben maga az empirikus kutatás produkálja. Analógia: a történelmi dogma által kiérlelt etika ellentmondásba kerül a kiérlelő dogmával: intellektuális lelkiismeretével már nem egyeztethető össze (Nietzsche). Vagy: termelőerők és termelő-viszonyok Marxnál. Vagy: a newtoni fizika konzekvenciái szétfeszítik a newtoni fizika világképét. * Mindig két harmónia között élünk és küzdünk. Az egyik már szegényes, reflexszerű, holt magától értetődéssel szolgál, a másik még gazdag, titokzatos, örvénylő és fenyegető. Kantról KANT: tér és idő szemléletünk puszta formái. Minden szemléletünk nélkülözhetetlen, de üres és semmis előfeltételei. Kant a démokritoszi probléma-szituációt s a parmenidészi semleges-semmi tilalmát nem ismerve, vagy azt elfeledve újra rájön arra, amire Parmenidész és Démokritosz külön-külön rájöttek. Parmenidész arra, hogy a tér üres, és Dé- mokritosz arra, hogy szemléletünk nélkülözhetetlen előfeltétele. Mi célra nélkülözhetetlen? ez a feltételezett megfoghatatlan, felfoghatatlan, kikutathatat777
