Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Filozófia (A filozófiáról, Kantról, Identitás)
tozik a betegséghez való ragaszkodás, a gyógyulással szemben a betegséghez, a betegség profitjához való akarat. Élni nem muszáj, hajózni muszáj. Ügy is fordíthatjuk: élni nem muszáj, gyógyítani muszáj. Tehát a betegséghez való akaratot kell mindenekelőtt gyógyítani! — Ehhez tudnunk kell, hol vannak az akarat betegségének a gyökerei. Filozófia A filozófiáról A filozófia a lét és tudat teljes gazdagságának egysége.^ Erre az egységre törekszik, ez az egység a célja, de bármily paradoxul hangozzék is, nemcsak célja, hanem oka és kiindulópontja is a filozófiának ez a végső egy, és egy régi teológiai tétel variálásával ezt úgy is kifejezhetjük, hogy ha nem indulunk ki ebből a végső egységből, úgy soha el nem érhetjük. Illusztráló emlékeztetőül csak annyit, hogy azok a gondolkodók, akik intuitív biztonsággal nem innen indultak, egyetlen egy esetben sem érkeztek el ezekhez a problémákhoz. A figyelemnek kezdettől fogva erre kell irányulnia, mert az egyes konkrét problémák csak ebben az esetben kapják meg természetes perspektivikus rányaikat, ami a szellemi munka kontinuitását az egymás után következő generációk között lehetővé teszi. Ezeknek az egyszerű és alapvető tautológiáknak, magyarul magától-értető- dőségekntk a tudatában elmondhatjuk, hogy sok mindent neveznek filozófiának — ami nem az! Sőt! Csupán néhány klasszikus bölcselő van akinek koncepcióját helyisen nevezik filozófiának — őket viszont nem tanulmányozzák! Ezektől a fontos kivételektől eltekintve tételünk meg is fordítható: semmit sem neveznek filozófiának, ami valóban az! Ez sok mindent érthetővé tesz. Mert minden tévedésben igazság rejlik. A mi korszakunk és a mi korszakunkkal rokon idők filozófiát ignoráló értékítélete is egy ilyen, igazságot tartalmazó tévedés. Amit ezek a korszakok filozófiának ismernek és neveznek, az méltó rá, hogy elhanyagolható mennyiségként kezeljék. A szükségszerű hiba ott van, hogy mit ismernek és mit neveznek filozófiának. A szükségszerű és korszerű hiba, hogy filozófiának nevezünk valamit, ami nem az, és nem nevezünk filozófiának olyan valóságot, ami lét és érték szerint megérdemli ezt a nevet. Nem adhatja korunk a filozófiának a filozófia nevet, mert nem ismeri, és nem ismeri, mert nem kívánja ismerni! Ezen a nem-kívánáson és ezen a névkérdésen múlik minden! Ezen múlik minden, és innen származik az érzések minden zűrzavara. Nemcsak a Bibliából, de Konfuciustól s minden igaz bölcselőtől tudhattuk, mi nrnden múlik a néven! Szükségszerű és korszerű hibaként beszéltünk a filozófia nem-ismeréséről, nemkívánásáról, nevén nevezni nem-tudásáról! Ilyen körülmények között milyen értelme van részünkről, hogy nevén kívánjuk nevezni és megismerésre érdemesként kívánjuk bemutatni? Nem többszörös ellentmondás-e ez részünkről? Egy hiba korszerűségét és szükségszerűségét belátni és mégis küzdeni próbálni ellene? 776
