Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Vasadi Péter: Értsetek meg jól, Átlát testemen, Hegygerincen (versek)
VASADI PÉTER Értsetek meg jól Aki velem tart, meglátszik rajta. Nem kell szólnia semmit. Nem tud nyugton maradni a zenére, mégsem az én táncomat járja. Ellentmondhat: titkos egyetértés csillog mondataiban, mint tó tükre fölkopaszodott pikkelyesek közt. Szívesen elmozdul minden irányban, széttárt tenyerei mögött magát vallatja, nem engem. Hátat fordíthat, de az arca, ez a koraestbe tapadt Nap visszatekint és bevilágít. Mily törvény készteti őt, hogy szolgáljon, mikor tudja, hanyatt-homlok megelőzném szégyenemben mozdulatát, amit értem tesz és nem az a baj, hogy késlekedem, ellustálkodva reflexeimet vagy csak a lendületem indul magas ívben s nagy ravaszul megtörik, s dolgavégezetlen édes semmittevésbe visszaesik, hanem a transz, amely átszűr s fény-árnyék tűhegyű mérlegeként kezd rezegni előttem a levél, és a harangszó, mely — hiába szorítom vissza a csöndbe — mint egy ezüst vércsepp kibuggyan; nem ezt a megúnhatatlan ébrenlétet, ezt a félarcú világosságot, nem azt, amikor a semmi bokán üt és szavaim, mint rugbyjátékosok a költészet szilvaalakú labdája fölött összerohannak, nem ezt szégyellem, hanem jól értsetek meg: magamat. Ezt az átkozott keveset egy marokból az asztalra dobom, ahol úgy ülnek társaim szenv- telenül ragyogva hamvasságunkban, mint a hibátlan őszibarackok. Rontó szándék nélkül ugyan, de rontok szeretteimen. Látom az arcukon, hogy lassulnak testükben a nedvek. Hogy süpped bőrük alá homlokukról a csillag. S hogy lépnek az ógörög korsóslány lábtartásával a folyóba, melyen a sötét köd terjeng, nem tudni milyen forrásból özönölve. 53
