Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Vasadi Péter: Értsetek meg jól, Átlát testemen, Hegygerincen (versek)
Átlát testemen ahogy szokott, a kertben ért utói levált lassan a semmiről, akár falszín a vakolatról s maga is semmi lévén, körülvett; köpenykanyaríntás az vagy, mondom neki. Anyagtalan suhog szálas, mosódó, elnagyolt rajzolatban átleng a bokrokon, hátrál előrelép, faltól úszik a kerítésig a napfényt félrelibbenti, mint egy sátorbejáratot és átlát testemen füvet zöldellni lát a karhúsomban fák törzsét látja át a mellemen farönk van ott, ahol dobog, hozzátámasztott gereblyenyéllel s baltafejjel — vissza kell füttyentenem a rigóknak súgja és füttyöget nekik és láthatatlan tánca s talpnesze, amely füvön kavargott és keletkezett, vasábrát s vashangnyomot hagyott,a térben hogy’ megkönnyebbültem amikor távozott hiánya mégis kátrányt csurgatott a levegőből; rángassa szél hajad, süsse bőröd a Nap igya föl könnyeid a föld Hegygerincen mint jó gyalogos, hiszek a talpaimnak apályra-dagályra érzékeny vádlik visznek előre csillagodat követem s éjed alatt elnyúlok néha pihenni de mint a veszett eb vicsorítok, ha el akarnak téríteni — nem széles az út! Talpam hosszán vág a gerince
