Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)

pedig nekik címeztünk ... Hova mehe­tett? (Ebben a pillanatban jön lassan, kissé lihegve Csécsey, meglepetten áll meg.) CSÉCSEY (halkan) Kálmán! Michael! Ide ... WEISS (közbevág) Az erdőn át, a kertek alján jöttünk. (Megnyugtató.) CSÉCSEY Gyalog? MIHUCZ Hát. .. (karját kitárja — „Ha nincs más.’’) Az én templomomnak vége. CSÉCSEY (feszülten) Tudom. MIHUCZ Nem harangoztál érte, testvér. (Kis szünet.) Nem verted félre a haran­got, hogy meghallja a világ. CSÉCSEY Megszégyeníteni jöttél? (Más hang.) Nem találtam sehol a harangozó- mat. MIHUCZ Én egy önkéntes harangozót találtam, önkéntes harangozót mindig ád az isten. WEISS Az enyémet távollétemben rom­bolták le ... amíg bent voltam ... Azért engedtek ki, mert számítottak a hálámra. (Keserű gúny.) Hogy segítsem majd a további programjukat, ha már az én templomom úgyis eltűnt örökre. . . Hogy méginkább vándoroljanak el az enyéim s ők pedig egyre több pénzt kap­janak értünk. Hagyják itt birtokaikat, a házakat — legyen üres a hely, a föld — az övéik számára. Nyoma se marad­jon, hogy itt egykor szászok, svábok is éltek... Pedig ezt a tájat közösen csi­náltuk ... (Csend.) CSÉCSEY Mért jöttetek, Kálmán? MIHUCZ (Kis csend.) Irtunk egy kérel­met ... de most már egészen föl — a fő­városba. A megye szintjén semmit se ér­hetünk el többé! Jöttünk, hogy írd alá. (Kis szünet.) CSÉCSEY Én a ti templomotokat sajnos már nem tudom megmenteni... WEISS De mi még meg tudjuk a tie­det ... (Előveszi a papírt, odaadja, Csé­csey nagyon tétován nyúl utánar átfutja.) Mindenki aláírta, láthatod. Még Dumitru pópa is, akit pedig a püspöke óva intett attól, hogy beleártsa magát a többi egy­ház „belügyeibe”. CSÉCSEY Mit akartok tőlem? (Gyorsan Mihucz kezébe nyomja.) MIHUCZ Aláírta Mahler rabbi, Dumitru, Sztánovics, Michael... református pap­társaid és én is... csak a tiéd hiány­zik. (Csend.) CSÉCSEY (suttogva) Listával járni a vi­lágot .. . Milyen szánandók vagyunk. Könyörögni a hatalomnak, ahelyett, hogy az egyetlen igaz hatalomnak — Isten­nek — könyörögnénk. (Kis csend.) MIHUCZ Hát aláírod? CSÉCSEY Nem. WEISS Hisz Timpár érdekében is alá­írtad ... Legalább az egyet ide, egyet oda elvéhez legyünk következetesek . . . lega­lább! (Keserves öngúny.) CSÉCSEY Ez csakis az én ügyem. Nem akarok bajba rántani senkit. Soha. MIHUCZ Bertalan, tőlünk indult a kez­deményezés, nem tőled. Aláírhatod! CSÉCSEY Nem írhatom alá. (Csendesen.) WEISS A saját templomod érdekében? Hisz akkor nem lesz foganatja! Majd azt mondják: törődjünk a magunk bajá­val, mi csak ne szervezkedjünk! Ezt fog­ják mondani. (Az égre.) Isten óvjon itt minden nemzetet! (Kis csend.) MIHUCZ A szerb pap azt üzeni neked: Isten minden emberhez anyanyelvén szól — és isten mindenkit csak anyanyelvén ért meg. Nincsenek szent nyelvek és kö­zösségek! Minden nyelv szent istenünk szemében! És csak mindenki nyelve lehet istené! Istennek nincsen államnyelve, testvér. (Kiáltva.) Istennek nincs állam­nyelve többé! (Ebben a pillanatban nagy zaj, jobbról, szinte bábeli. Majd hirtelen csend.) CSÉCSEY Uramisten, mi történt? A templomomba .. . (Jobbra siet.) WEISS Ezért is jöttünk, tiszteletes úr! (Az megtorpan.) A templomtalanok kö­zül vagy százan itt maradtak, mert ne­kik már nincs hova menniük, túl elszán­tak vagy vének — vagy elszánt vének ... Hát a megmaradt templomba jöttek imádkozni. Tartsál nékik istentiszteletet, mi majd kísérünk téged. (Kis csend.) CSÉCSEY (nyögve) Ne tegyétek ezt ve­lem! Ne tegyétek! Én szavamat adtam! Még a fiamat is elküldtem innen. Men­jetek! Nékem ígéretet tettek. MIHUCZ (apró szünet után) Az ígéretük lefegyverzés. Ha megnyugtatnak — elal- tatás. A jövőt emlegetve jó ösztöneid t 617

Next

/
Thumbnails
Contents