Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
t szunnyadnak el. A veszélyérzeted. Eldobsz minden fegyvert, fokról-fokra, ott állsz majd puszta kézzel az állatok körében, mint Dániel próféta, kit a király az oroszlánok vermébe vetett. De a te templomod a buldózerek vermében nem marad lábon, ahogy Dániel maradt. CSÉCSEY (suttogva) Az én istenem, akit szüntelenül szolgálok, ő szabadítson meg engem! WEISS (felkiált) Itt nem oroszlánok, itt buldózerek és sakálok vannak, testvér! MIHUCZ Pogány feltámadás ez, Bertalan, pogány feltámadás. CSÉCSEY Kiengedte a fiamat. Megígérte, hogy a templomunk marad ... MIHUCZ Azt hiszed, köthetsz különbékét? A tieid nélkül, bűntudat és ítélet nélkül — különbékét?! CSÉCSEY (mint aki nem akar erre gondolni) A templom megmarad. (Kis csend.) MIHUCZ (emlékezőn) A fogolytáborban az oroszok kivettek közülünk egy tisztet... Egyetlen egyet. Emlékszem, zseniális mérnökember volt az illető ... Társai közül alig néhányan maradtunk meg ... éhség és járvány vitte el a többit... S a zseni, akinek pedig inkább joga volt élni — szintén odaveszett. A bűntudatba halt bele ... szégyellte, hogy lángeszű, kiváló, hogy jobb helyre vitték. Pedig nem tehetett róla, hogy éppoly kivételes volt, mint ez a műemlék a mi-szegény, értéktelen templomunkkal szemben .. . (Csend.) CSÉCSEY (suttogva) Mit tehetnék, nékem ez a lojalitás a hálám. WEISS Itt semmi hála nem aktuális többé. (Rekedten, mint aki ítéletet hirdet.) (E pillanatban Oltyán középen lihegve beszalad.) OLTYÁN A mienket is! A mienket még hamarabb! (Szinte lehull a lépcsőre.) Mint a rajtaütés. CSÉCSEY Oltyán bácsi, mi történt? OLTYÁN (maga elé) A hívők sírtak, azt kérdezték: mért épp a mi templomunkat hamarabb? Miért épp minket előbb? Hát akkor a másénak se legyen kegyelem! Ezt mondták a gyalázatosak és most mégis idejönnek imádkozni. A pópa meg otthon a szakállát tépi, átkozódik... sose láttam ilyennek. WEISS (komor gúny) A magukét rombolták le hamarabb, hogy vigasztalódjon a te templomod is, ha porba hull. Hogy lásd: a sajátjukkal még hamarabb elbánnak. Egyet ide, egyet oda. Két légy egy csapásra. Jól kispekulálták a saját tragédiájukat. (Sóhaj maga elé.) Ő, istenem, a megpróbáltatás óráját oly hosz- szan pergeted .. . MIHUCZ Teremtőm, hát ilyennek teremtetted az embert? Hogy mindig megkérdezzük: Ó Uram, miért épp engem büntetsz hamarabb? Miért épp engem választottál ki a bűnhődésre legelőbb ... Ó, hogy csábít a kivételesség mérges méze... Ö mindenki haladékot akar a te ítéleted iránt e földön mindörökké ... (Kis szünet.) Egy temploma- fosztott ember beszél így hozzád, hát bocsásd meg minden kételyét! Most és mindörökké — Ámen. OLTYÁN A képeket, szobrokat kidobálták, ellopták ... A gyertyatartókat is ... A sírokat felbolygatták. MIHUCZ (mintha felénk prédikálna) Aki sírt rabol — halottat rabol. Aki halottat gyaláz — múltat rabol, emlékeinket. Nem azok a képrablók, nem azok a kis tolvajocskák, kik a múzeumokba settenkednek és híres táblákat visznek el... Az igazi képrablók ők, akik lerombolják templomainkat, temetőinket, kivágják erdőink fáit, füveinket megtapossák ... Ök szentségeink, s a természet látványát rabolják ki a szemgolyónkból — mindörökre! (Most bentről felzengenek a zsoltárok, templomi énekek, magyarul, németül, románul, szerbül. Dobogó léptek, parancsszavak; berohan Szalázs, Verzu, Kati és Gogu. Megállnak. Az ének elhallgat, mintha félelemből.) SZALÁZS Na, hogy tetszik maguknak ez a bábeli zavar? (Nyers.) (Kis csend.) WEISS Gyönyörű Bábel! E szent változatosság Isten segítsége, hogy átvészelhessünk minden képtelent. SZALÁZS Unjuk e sok nyelvet! Fölöslegesek! MIHUCZ A nyelvek az alkalmazkodás csodái, uram! SZALÁZS A lázadás, a titkolódzás, az összeesküvés fegyverei mind! (Oltyánhoz) Maga megint ezek közt nyüzsög! Hogy megrontsák! Takarodjék vagy kilöketem innen! (Gogu mozdul, 618
