Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
ÁBEL Találkoztam véle, és egyszerre minden megvilágosodott. Műszer nélkül vagy rossz műszerekkel aknamezőkön járunk. És nem mi raktuk le a világ aknáit. Az aknaszedő nemzedék vagyunk. Tán a jövő küldött előre. És bármikor fölrobbanhatunk, hogy majd másoknak, akik utánunk jönnek — ne essék bajuk. Áldozatok. Azok leszünk. CSÉCSEY Nem pusztulhattok el! Nem pusztulhat el egy egész nemzedék! ÁBEL Majd lesznek túlélők is. És időnként — havonként, kéthavonként — ösz- szeülnek.. . emlékezni. Az Aknaszedők Szövetsége. Kiírják a falra vagy az ajtajukra: Ma — az aknaszedők teadél- utánja ... — Tombola ... Sorsjegy ... (Apró szünet.) Várjuk, várjátok csak a teadélutánt... (Kis szünet.) Megyek, apám. (Az ajtóban megáll.) Az oroszlánbarlangba többé nem mehetünk csupán az igékkel. Kiéhezett, vérszomjas oroszlánok közé. A szelídség, szeretet csak jobban felkorbácsolja őket. Vérszemet kapnak, gyöngének és ostobának néznek. (Kis szünet.) Gyűlölet nélkül a szeretet olyan, mintha a húsevő virág csak szép lenne, de nem tudná felfalni a bogarat. Rögtön éhen veszne. A szeretet tápláléka a gyűlölet, apám. CSÉCSEY Nem ismertek szánalmat! ÁBEL Hogy szánalmat érezzék — meg kell ölnöm őt. CSÉCSEY (felkiált) Eredj! Ki innen! (Ábel kint lehajol, nyilván a ládához.) Mi van abban, Ábel? (Rosszat sejt.) ÁBEL Semmi jelentősége nincs már. Ha megjön Szalázs, mondja azt neki, hogy kitagadott. Hogy nincs többé fia. CSÉCSEY Miért mondanám? ÁBEL önmaga s a templom érdekében. (Keserű gúny.) (Indul.) CSÉCSEY Várj! Mi van abban a ládában, Ábel! (Előre lép, izgatott.) ÁBEL Az aknaszedő is velem tart. Görögkeleti vallású, és mégis. Velem ... Ö is itt áll kint. CSÉCSEY Mi van benne? (Nagyon rémült.) ÁBEL Az igazi lojalitás. CSÉCSEY Gúnyolódj csak! Igenis: lojalitás! (Már keményen.) ÁBEL A lojalitás halál. (Kis szünet.) Nemrég a temetőben még táncoltam is. (Maga is élvezi.) CSÉCSEY (elhűlve) Mit beszélsz? ÁBEL Legalábbis, akik messziről látták, azt hihették, táncolok. Pedig csak a veszélyes helyeket kerülgettem, ugrándozva is. Nézd, csupa víz az ingem .. . Nem ismernek kegyelmet... Csupán szóval nem védenek itt többé templomot. CSÉCSEY De! Mert van még ígéret, van még adott szó e földön! Hát nincs jogod vadnak lenni, Ábel! ÁBEL A szomorúság az én vadságom oka. A tehetetlenség — az szomorú bennem . Nem tehetek róla, apám. S ha igen, nemcsak én. CSÉCSEY (fájdalmasan) Reménykedj! Bízzál Urunkban! Ne légy szomorú! (Vállát megragadja. Ábel gyöngéden kibontakozik.) ÁBEL (elréved) Szomorúvá tesz, hogy előre látok. Semmi sem lesz meglepetés többé. És még szomorúbbá (apjára néz), ha látom, hogy a gyanútlanok serege egyre nő, ahelyett, hogy apadna. Én nem akarom becsapni a szeretet békés igéivel a gyanútlanokat. Nem akarom, hogy holnap szelíd bárányokká váljanak az óriások vágóhídján. Nem, igével, csak igével többé nem lehet. Kapa, kasza, kő, dorong kell. .. fegyverek . . . Ha másképp nem megy: a kockát elvetem. CSÉCSEY (reménytelenül) Ábel vagy te? Én még annak kereszteltelek ... (Suttog.) ÁBEL Ábel, ki önmaga Káinja. (Apró szünet.) Látod, mit csináltak itt az Ábelekből. (Kilép, behúzza az ajtót.) (Apja úgy dörömböl, mintha éppenséggel rázárta volna.) CSÉCSEY Követelem, mondd meg, mi van abban a ládában? ÁBEL (hangja) Amit a háború hagyott. CSÉCSEY (szem kimered) Teremtő isten! (Szinte ösztönösen ráfordítja a kulcsot. Áll, majd sebesen kikulcsolja.) Ábel! Várj, fiam, várjál! Ábel, ne ... (Kirohan. Üres a szín. Halk hangok. Megjelenik Mihucz és Weiss.) WEISS Ö kiabált, és mégsincs itt. (Lenyomja a jobb oldali kilincset.) Be van zárva. (A kulcs ezen az oldalon van.) MIHUCZ (elővesz egy papírt) Akkor hiába jöttünk. Maga tegye el, engem most még jobban figyelnek. WEISS (elteszi) Milyen szánandó, hogy még egy hivatalhoz írott beadványt is rejtegetni kell... Titkolni előttük, amit 616
