Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
széltek — miattad ... (gúny.) Rehabilitáltak ... (Kis szünet.) Apád mindig is két nyelven beszélt... Nekem magyarul udvarolt. Eszembe se jutott, hogy román ... Csak most... később ... Mert így hozta a világ ... (Kis csend. Lassan egy apró varrottas kendőbe bugyolálja a fényképet.) ESZTER (ő is elréved) Egyik fejemet az egyik nagyapám szerette, a másikat a másik. Milyen ferde a szemed Eszter- kém, épp, mint a Szőke famíliáé! Milyen göndör-fekete a hajad, épp, mint a Timpároké! Hát vágassam ketté magamat?! ILONA Se én, se apád ilyet nem mondtunk neked soha! A vének pedig hadd beszéljenek! Ennyi az övék! ESZTER Milyen gyönyörű lehet ott városon az élet, mindig erre gondoltam, amikor visszaköltöztünk ... minden barátom ottmaradt... ott nem kérdik, milyen vallású vagy! ILONA Milyen gyönyörű lehetne itt az élet... Nézd csak, a madarak ijedten elrepültek, de máris visszajöttek, mintha gyanútlanok volnának megint. Csicseregnek, hallod? Majd télen lesz nekik nehéz, ha minden pusztaság . . . Ház se lesz, eresz... Hiába jön meg — nem leli a fecske ereszét, s kéményét a gólya, ök nem tudják, hogy van politika. Csak riadtak lesznek, hontalan szárnyasok ... De ők most még nem gondolnak a télre, se a jövő tavaszra, akárcsak ti... az ifjúság. Menj, s rakjátok szekérre a bútorokat. A szomszédék is segítenek, már szóltam nekik! ESZTER Mint a kuruzsló, én is szamaras taligát hajtsak! (Sebesen ki a képpel. Az üveghattyú az asztalon marad.) (Kintről Hadari hangja, kiáltón, mintha a kerítésen átal.) HADARI Titkár elvtárs, a csontokkal mi legyen? ILONA Jöjjön be! (Hadari sietve jön. Fején ócska szalmakalap.) HADARI Már bocsánat. A titkár elvtárs? ILONA Nincs itthon. Miféle csontok? HADARI Hát szóval a gépkezelők kérdik ... a sok csont, amit a földből kifordítottak ... ILONA (bólogat) A csontok, mi? Baj van a csontokkal, HADARI (tétova mozdulat) Szóval... hát úgy is mondhatnánk... (Elhallgat.) TIMPÁR (hangja a bemondóból) Én, Timpár Aurél párttitkár arra kérem a falu népét, hogy szedjék a sátorfájukat! (Érthetetlen hangok.) Amíg más utasítást nem kapunk, mindenki szedelőzköd- jék! Visszapakolni még úgy is visszalehet, vagy nem?! (Hangzavar.) VERZU (hangja) Nem kell izgulni, megjött az aknász! Nem látják?! (Fokozódik a hangzavar.) HADARI: Megyek oda! (Kisiet. Apró csend. Bejön Kati, kezében listával.) KATI Nézze meg, kimaradt valami? ILONA (elveszi, nézi) Mért húzta ki a dátumot. KATI Miféle dátumot? Itt van a végén! ILONA A templomok építésének dátumát. KATI Minek azt tudni, hogy ezerhétszáz- nemtudomhányban itt vagy ott a magyar reformátusoknak templomuk épült?! Teljesen fölösleges! ILONA Téged is abban kereszteltek, Kati! KATI Én már ateista lettem, néném. ILONA Én is azt mondtam régebb, és mégse lettem ... vélük megbeszéltem a dolgot, az eszemmel is... csak a lelkem- mel nem, érted? KATI Nem érdekel, hogy maga micsoda! Megnézte? (A listára.) ILONA Azt a cetlit, amit a papok adtak, mért nem másoltad le? KATI Miféle cetlit? ILONA Felsorolják a régi könyveiket. Az egyházi iratokat, emlékeket... KATI Mit gondol kinek készül ez? Tán az utókornak? A rendőrségnek kell, meg a pártnak kell, hogy ők tudják, mi hova lett.. . ök és ne az újfasiszták! Ez titkos irat, kedves Ilon néném! (Gúnyos tisztelet.) ILONA Akkor meg épp azért írd bele! KATI A régi könyveket, iratokat úgy kezeljük, mintha nem is lettek volna! Ez felsőbb utasítás! ILONA Híre-pora se legyen, mi? Na, vedd csak bele, ha mondom! KATI Maga nekem nem ad utasítást. Ennek nem maradhat nyoma! Jelenteni fogom! ILONA (rábámul) Ahelyett, hogy jóba lennél velem, te kis vakarák! Te kis ki607
