Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
kupálódott vakarák! Hisz ugyanabban a cipőben akarsz járni, mint én az urammal. Azt hiszed nem hallottam a pletykát? Hát inkább a családi tanácsomat kérjed, tégy barátnőddé te, ahogy illik és szokás! Csak a magam-féle asszony adhat neked menedékül bizalmas társaságot, ha majd egyszer kiközösítenek! (Az arcába.) Felfogod te ezt? KATI Köpök a világra! Az én családom azt akarja, amit én! Nem, mint a magáé! Egyáltalán nem vagyunk egyformák! (Kintről kiabálás.) BŰDOSÓNÉ Ilon te! Ilon! ILONA Na itt az anyád; farkasról beszéltünk! (Hangosan) Igen, Kati néném! Jöjjön csak, jöjjön! (A testes asszony sietve érkezik a tornác felől.) BÚDOSÖNÉ (Katihoz) Na, csakhogy megvagy! Légy szíves, és szólj az embereidnek, de rögvest! (Mint aki így szokta meg.) KATI (fagyosan) Miféle embereimnek, anyu? BŰDOSÓNÉ Hát azoknak, akik elkergettek a temetőből! Megmondtam nékik, majd kapnak ők tőled! Menj és told le őket, de alaposan! (Kis csend. Az asszony pislog.) KATI Mit keresett maga a temetőben? BŰDOSÓNÉ Mit? Hát az ősöd csontjait, azt! Legalább annyit vigyek el: egy-két darabocskát! (Kendője sarkába szemét törli.) KATI Micsoda maga? Régész? (Az hallgat.) Beszéljen! BŰDOSÓNÉ Tik cimboráitok azokkal a túró disznókkal! Itt nyüzsögnek, mint a dögösbogár! KATI Menjen innen, és pakoljon, de mindjárt! BŰDOSÓNÉ Igen? Na akkor szólok a milicistának vagy Verzu elvtársnak. Inkább egy ezeridegen, inkább, mint a saját gyermekem! (Sírás.) KATI (csattan) Megtiltom! Ne merjen hozzájuk menni, hallja?! Ehhez maga nem ért; ott a fakanál! No kívül tágasabb! BŰDOSÓNÉ Már a más házába is te parancsolsz?! ILONA A buldózerek háza ez ... nem a miénk ez már, Kati néném. No menjünk szépen. (Kitámogatja az asszonyt.) BŰDOSÓNÉ (kint) Hé, Gogu elvtárs! Milicista elvtárs ... (Eltűnik, hangok. Kati csak áll, Ilona a már látott lószerszámmal felbukkan, lemegy balra, a kert felé). KATI (közben) Az isten verje meg az analfabétáját! (Nyilván az anyjára érti.) (Jön Gogu, maga előtt tolja, lökdösi a hátracsavart kezű Ábelt. Az őrmester uniformisa semmit sem árul el az illető országról. Ábel kicsit lomha mozgású, zöldes-szürke, néha álmodozó szemű fiatalember; majdnem egészen kopaszra van nyírva.) GOGU Na befelé! Itt várod meg Verzu elvtársat! (Belépnek.) Szép Katicánk, az anyád nagyon aggódik ám miattad. (Bizalmaskodó incselkedés) Alig tudtam tőle szabadulni. KATI Törődjön a maga dolgával, Gogu. GOGU Épp azzal törődök: Verzu elvtársat keresem. KATI Akkor keresse! GOGU De előbb megbilincselem! Gyere kopasz, gyere! (ujjúval a fejére koppint) Ebből is látszik, hogy újfasiszta vagy! ÁBEL Maguk vágták le a börtönben. Még el se voltam ítélve ... GOGU Pofa! (Rárakta a bilincset.) Szép Katicánk vigyázz rá egy kicsit, amíg megkeresem Verzut. KATI Vigye innen! A milícián a helye! (Nem nézett a fiúra.) GOGU (vigyor) Az nem jó. Mindenki ott keresné. S amíg odavinném, látná a falu! Bikának veres posztó! Ne félj, rögvest, itt vagyok. Viselkedj jól te, papcsemete! Ne félj, nem mer ez megszökni, úgyse juthatna meszire! (Kisiet. Kis csend.) KATI Hát a te kezedről már sose kopik le a bilincs? (Csend. Mint a rendőrnő) És még azt mondtam, hogy belőled egyszer nagy ember lehet! Hallottad, mit kérdeztem?! ÁBEL Hallottam. (Már-már közöny.) KATI Azt hittem, még mindig tart a süketséged. ÁBEL Miféle süketségem? (Nem néz rá.) KATI Üzentem neked ... akkor ... háromszor, négyszer is. Nem adták át? ÁBEL De. KATI És? ÁBEL Épp mentem vissza az egyetemre. (Majdnem közönyös.) KATI Mit is kezdhetne egy csak érettségizett lánnyal a nagy egyetemista! Ka608
